Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
"még kótségbeejtőbb, még reménytelenebb, mint a tragikum". Csupán említésképpen legalább a legismertebb további példákat: Genêt Erkélye. Marceau Tojása, Anouilh Becket.je. Edward Albee, Max Frisch müvei. Honnan ered a tragikomikus műfaj uralma? Adamov igy magyarázza ezt: "Mi,a Nyugat Írói, nem mutathatunk mást, mint azt, amit szinte túlságosan is jól ismerünk: azt a komikumot, amely azok mögött a szavak mögött van, amellyel az uralkodó elit fordul a többséghez - magától értetődően ,örök igazságokra’ hivatkozva. - És ennek az elitnek mindig szerfölött múlandó és ideiglenes érdekeket, tudniillik az ő tulajdon érdekeit érintő tényle-TJ±/ ges cselekedetei közötti aránytalanságait".^' A tragikomédia mai konjunktúrája mélyen a burzsoá társadalom fejlődésében gyökerezik. Már Ibsen megközelitette valahol a Vadka-V csában. a Hedda Gabierben, a Solnessben - amint Salda rámutatott erre. Kifejező formáját - szatirikus groteszk jellegét - az expresszionista dráma időszakában nyerte ez a műfaj, amellyel egyébként Becket, Ionesco, Dürrenmatt mai tragikomédiái közvetlen rokoni kapcsolatban vannak. Ha több bennük a drasztikum, ha szerzőik groteszk képzelete még kifejezőbb, ez megfelel a ténynek, hogy a társadalomban is megerősödött az ellentmondások intenzitása és groteszksége. Zsenge szocialista drámánk még teljes mértékben a közelmúlt földrengése után ittmaradt romok között bolyong, amely földrengés egyébként a világ nagy részében még nem ért véget. Nehezen tájékozódik és nem találja a kiutat a műfajok e hallatlan ifnlációjából. Időnként úgy fest, mintha valami óriási árviz mindent elöntene, ami valaha itt volt, és csupán egyetlen fogalom maradna fenn a színpadi müvek megjelölésére: "darab". Válassza ki-ki, amit akar, mert ez az elnevezés magábanfoglalja az összes lehetőségeket. És persze egyik lehetőséget sem. De ez még a legőszintébb eljárás. 3á/ Adamov A nép színháza és az avantgardě színháza cimü cikkéből vett idézet. Már ebből is, de a későbbiekből még inkább kiderül, hogy Adamov az avantgardista csoporttól való elszakadása után is nagy érdemeket tulajdonit az "ellenszinház" működésének, mely tragikus nevetéssel reagált a polgári rend ellentmondásaira. _ ifid - /Szerző/
