Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

kat", finomítják és csiszolják a részleteket - gyakran úgy fest ez, mint a műfaj fejlesztése és tökéletesítése, de rendszerint süllyedés, amely az újonnan fellépő korszak

<i

szemszögéből nemegyszer bukásnak is tűnik. A nagy történelmi távlatot egyre inkább a részletek kicsiszolásával helyettesítik. Mai helyzetünk alapproblémája éppen abban rejlik, hogy a Bzocializmusnak e téren különösen áldatlan örökséget kell átvennie. A dráma uj műfajai is azokból a romokból születnek, amelyeket a polgári drámairodalom közvetlenül maga mögött hagyott. Igen hatalmas és kiterjedt építmény romjai ezek. A tizenkilencedik és a huszadik század az emberi tevékenység minden ágazatában nagy fellendülést, technikai és tudományos előrehaladást hozott. A kommunizmus a kapitalizmus gyermeke - mondta Lunacsarszkij -, és atyja erényei és érdemei követőjének vallja magát! Az érett kapitalizmus két évszázada Európában és egy évszázada Észak-Amerlkában képviseli a klasszikus kapitalista államokban a lakosság óriási gyarapodásának, az azelőtt soha nem látott nagyvárosok keletkezésének korát is, amelyekben a szinházak úgy nőttek ki, mint eső után a gombás ahol korábban egy színház, vagy legfeljebb kettő volt, most tizével van belőlük! Mint azelőtt soha, úgy jöttek létre a szinházak és velük a színdarabok, a színészek, a színházi iskolák. Lényegében mindmáig olyan színházakban játszunk, amelyek a kapitalizmus idején épültek. Amit a szocializmus eddig hozzáadhatott, az egyelőre lényegtelen - mert az uj épületek csak apróságokat változtatnak meg a polgári korszak örökölt színházépületein.

A polgári társadalom pénzvilágába belépő színházművészetnek e szokatlan fellendülése maga után vonta a színházi fajok rendkívüli kibővülését. Egyetlen korábbi időszak sem hozott létre ennyit. Mindegyik korszakban találunk a fejlődés során bizonyos pontot vagy néhány, többnyire egymáshoz közel fekvő pontot, amikor ezek a szlnháztipusok megteremtik a maguk legtisztább - vagy viszonylag legtisztább - műfajait. Innen kezdve azonban ezek a műfajok rendkívül gyor- 167 -