Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

A szintézis létrehozása nehéz, nagy akaratot, bátorságot igénylő feladat; álalakot teremteni természetesen sokkal könnyebb. Ma rendkivül fontos, hogy leleplezzük az álalakokat, mindenütt, ahol ujitó cselekedetnek adják ki magukat, és támogassuk az igazi ujitó cselekedeteket. Drámáról csak ott beszélhetünk, ahol az iró célja a jól konstruált szerkezet, az egység megalkotása. Ez az egység pedig nem függ attól, hogy a darabnak egy felvonása vagy húsz képe van-e, hogy a szerző a példaképként Szophoklészt vagy Brechtet, Ibsent, Csehovot vagy Shakespeare-t tiszteli-e. Valami mástól függ: az eszközök és a cél összhangjától. A világ drámateremtette organikus belső egységétől.

Ne szabjunk egyedül lehetséges módszert az uj alak kialakítására. Ez semmire sem vezetne. A módszer alapvető célja, hogy a dráma a szocialista közösség kifejezője és társalkotója legyen. Legyen továbbá makacs és elvi a másik követelmény tekintetében is, hogy a dráma megtalálja önmagát, drámává váljon. Ami a kettő között van, az versengés dolga, találkozóké, alkotójellegű vitáké, művészeti alkotásokkal való polemizálásoké, mindezeknek egy célért kell harcolniuk különböző eszközökkel. Végül is melyik alak határozza majd meg a kor alapvető jellegét? Az, amelynek hősei a legalkalmasabbnak mutatkoznak az ilyen alak ábrázolására és amelynek szerzője a legtöbb tehetséget és legnagyott alkotó akaratot árulja el. Ez az alak válik majd a jövő szintézisének tengelyévé, amelynek gyümölcse a szocialista dráma stilusa lesz, a szocialista szinházkultura stílusának alapja.

A jövő zenéje? Képzelődés? Jóslás? "Az előrejelzés a legjobb módszer, hogy előidézzük a dolgot", mondta a drámaíró. Aligha hallja meg ezt a holnapi zenét az, akinek az egyszer majd összeálló egyes hangok nem ismerősek már ma. és egyáltalán nem hallja meg az, aki a forradalmi idő gyors mozgalmasságában nem gondolkodik el a ma és a holnap dolgain. Hosszú távon futunk. Jó, ha a cél szilárdan a szemünk előtt áll - még akkor is,ha az adott pillanatban talán távol vagyunk tőle.

164 -