Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

hogy folyamatosan széttörjük azt, ami többnyire már régen összetörtén fekszik a földön. A drámában ma az uj alak meg­teremtése számit avantgardista cselekedetnek, nem pedig az, hogy a régi cserepeket még jobban összezúzzuk. "Alakot" mondtam - a megszokott "forma" helyett, mert a "forma" fo­galma automatikusan, mint saját ellentét, felidézi a "tar­talom" fogalmát is. Szónokolhatsz százszor a tartalom és a forma egységéről, szükségszerűen mindig az edény /forma/ képzete jön létre, és az anyagé /tartalom/, amellyel az edényt megtöltik. A forma és a tartalom is elvont fogalmak, a művészi alkotások konkrét anyagában meghatározhatatlanok a határaik. Az a baj, hogy ezekkel az elvont fogalmakkal mint konkrét tényekkel bánnak. A művészi alkotás azonban nem a forma és tartalom szintézise, hanem alak. Alak alatt valami abszolút, szervesen összeforrott és igazi, megvaló­sult egységet értek, amely egyszersmind magábafoglalja a világszemlélet szögét, a valóság ábrázolásának módját és az életből vett magasabb törvényszerűséget. Tehát egyúttal a dráma etoszát és katarzisát is. Ez az alak nem ötletekből születik, hanem koncepciókból; nem szórakozottságból, hanem maximális gondolkodói összpontositásból; nem másodlagos konfliktusócskák feljegyzéséből, hanem igazi konfliktusok­ból, "a társadalomban az adott történelmi pillanatban meg­levő legjobbnak és legrosszabbnak az összeütközéséből", V hogy aégegyszer visszatérjek Peter Karvas szerencsés megfo­galmazásához. Hilyen lesz tehát az eljövendő szocialista dráma alak­ja? Nem vagyok jósnő, hogy jövendölhessek. De nem vagyok az olyan tipusu válaszok hive sem, hogy aki megvárja, meg­látja. Ez az eljövendő alak is itt van már a maga csirái­ban, a szocialista dráma kezdő lépéseivel együtt született. Mit határoz meg az Ellenségek alakja? Mi nyomja rá bélyegét Gorkij alkotására? Látszatra nem különbözik Csehov drámái­tól. Ugyanaz a lassú, sokáig észrevehetetlen cselekmény­áramlás, ugyanazok a bonyolult színpadi alakok, a szöveg- 157 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom