Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

annál erősebb lesz, annál felkészültebb az u j alkotómunka feladataira, minél alaposabban sajátitja el a múlt gazdag­ságát. Mindez azonban csupán előfeltétele a szocialista drámairodalom megszületésének. Előkészület az uj alkotások, s ezzel együtt az uj, korszerű forma létrehozására. Bonyo­lult életet élünk. Az embert sokkal több benyomás éri, mint nagyapáinkat és apáinkat. A rádió, az újságok, a tele­­vizió és a civilizáció minden más vivmánya folytán ezerszer több esemény, gondolat, impulzus jut el hozzánk, ezerszer több ember cselekedetébe ütközünk. Mindinkább látjuk, hogy az emberi cselekedetek kölcsönösen feltételezik egymást. Sőt, a távoli események és cselekedetek ma gyakran azonnal hatnak saját cselekvésünkre, személyes életünkre is. Vala­mikor évek és évtizedek teltek el, amig a világ tudomást szerzett arról, hogy uj szárazföldet fedeztek fel - a pol­gári történelem mindmáig ettől számitja az újkor kezdetét. Ma viszont, ha ezen a felfedezett kontinensen Hruscsov be­szédet mond az ENSZ ülésén, már ugyanazon a napon tudomást szerzünk róla, vagy akár magunk is résztvehetünk a tárgya­láson a képernyő segítségével. A világ összefonódása, az emberi kapcsolatoknak és cselekedeteknek állandóan erősödő kölcsönös feltételezettsége szükségszerűen megmutatkozik az uj dráma formájában is. A mai életet jellemző bonyolultság a modern civilizáció eredménye és ténye -sa drámairónak ebből kell kiindulnia. A döntő azonbán, miként bánik ezzel a bonyolultsággal. A polgár kedveli a bonyolultságot, sőt kultiválja azt. Minél bonyolultabb és éppen ezért érthetet­lenebb az ember előtt az élet, a társadalom, a politika, annál jobb ez a polgári drámairó és a polgári rend számára. A bonyolultság polgári kedvelésével magyarázta Gorkij, hogy az emberek milliói között olyan kevés élesen határozott jellem, pozitiv szenvedélytől fütött - egyszerűen - nagy ember van. A szocialista drámairó feladata, hogy legyűrje ezt a bonyolultságot. "Ma az életben és természetesen a mű­vészetben is, minden százszor bonyolultabb", mondja Leonov. 152 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom