Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
elveszítette logikáját; egyes tényezői feloldódtak és más rendszerbe is átléptek. "Az antik dráma szóbeli megnyilatkozása - hozzáidomitva mai darabjaink dialógusainak sémáihoz és módjaihoz - megbontja a régi müvek épségét és egyensúlyát",2"^ fedezi fel Honzl. Ugyanez a helyzet az erzsébetkori drámával is. Shakespeare alkotásai eltérnek a görög tragikus triász drámairodalmától. Ott egy helyre összpontosult a cselekmény - itt, ellenkezőleg, a szinhely az egész ismert világ: az egyik jelenet a várfalakon játszódik, a második, mindjárt utána, a tengeren, a harmadik a csatamezőn; az egyik Velencében, a következő Cipruson; az egyik Rómában, a másik Egyiptomban, a harmadikkal, rövid utón, ismét visszatérünk Rómába. Nem létezik helyi korlátozottság. A cselekmény szinpada a költő képzelete alkotta fiktiv sziget is lehet vagy akár a Szicíliával "szomszédos" Csehország is. Shakespeare nem ismeri a drámai idő problémáit sem. Ebben a rendszerben a színpadnak ki kell fejeznie a külső és a belső világ egészét, mert a dráma ezt követeli tőle. A drámairó "megállapodott" közönségével, hogy a színpadon mindaz realitássá válhat, amit a költő képzelete kialakit és a néző tevékeny képzelete befogad. A néző ebben a színházban el tudja képzelni a színpad egyik felén Perzsiát, a másikon pedig Afrikát vagy valamilyen más királyságot... három virágot tépő dámát látunk és elhisszük, hogy a szinpad kertet ábrázol. Rögtön utána hajótörésről hallunk és szégyenkeznünk kellene, ha nem ismernénk fel a színpadon a sziklazátonyokat... Majd megjelenik két hadsereg, négy kard és pajzs ábrázolja - "micsoda kemény szívnek kellene lennie, amely nem ismerné fel a csatamezőt", mondja az autentikus tanu, egy francia utazó híradása e kor angol színházáról. Az akció dinamikus színháza ez, cselekvéssel ábrázolja az egész világot. Ráadásul az a 25/ Idézet Jindřich Honzl A színházi eszközök hierarchiába cimü tanulmányából, mely a Művészet uj jelentőségéről kötetben jelent meg. Prága 1956. /Szerző/- 147 -