Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
- és éppen rajtuk keresztül esztétikai és más konfliktusok formájában. Ahol az emberi tudat számára a társadalmi fejlődés valami kaotikus és érthetetlen dolog marad, ott a drámairónak nincs más kiútja, mint hogy szorgalmazza az emberi lény konfliktusaiban ennek az érzelmi feszültségnek ismeretlen erőkkel való felidézését, érezze ezeket az emberen kivül isten alakjában, vagy bensőjében szenvedély, neurózis, elnyomott komplexumok stb. alakjában. Térdeljen bár az oltár előtt vagy kezdjen hajszát bensőjének árnyai ellen, őre marad a saját börtönének. És nem marad számára más, mint hogy tanúvallomást adjon a világról vagy megőrüljön tőle: vagy ellentmondásait a képzeletben gyűrje le - álommal "alakítsa ki azt a harmóniát, amelyet ez a felfordult világ megtagadott tőle". A helyzet újszerűsége, amelyben a mai drámaíróknak alkotniuk kell, abban rejlik, hogy ezt a harmóniát - vagyis a katarzist - nem kell átvinniük a képzeletbe, hanem megvalósíthatják az alkotásukban és alkotásukon keresztül. Ennek egyetlen előfeltétele azonkívül, hogy rendelkeznek a drámairás tehetségével - hogy megértsék az emberi alany és a tárgy kapcsolatának törvényszerűségét és hogy az emberi alanynak, a drámai hősnek, meg tudják adni azt, ami a sajátja: a kezdeményező szellemet az ellentmondások felfedésében és leküzdésében. A lehető legegyszerűbben szólva: a szocialista dráma katarzisa a szocialista cselekvés katarzisa. Győzelem és áldozat a szocializmus érdekében. Mind az egyik, mind a másik aktivitást, harcot kiván. Amig a szocialista darabokban a "történelem cselekszik" és az ember többé-kevésbé csak tárgy, amelyen szemléltetik a szocializmus átalakitó erejét, addig nem lehet sem katarzisról, sem drámáról beszélni. Az Oreszteia hatalmas megtisztító hatása nem abban rejlik,hogy Athéné istennő hangja kiszabadítja az anyagyilkos Oresztészt és Litice Eumenisszé változik; Aiszkhülosz trilógiájának felszabadító ereje ezredévek után is abban van, hogy a kiontott vér magát az embert tette döntő biróvá és hogy a büntettek lánca a régi- 140 -
