Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

tudták volna fogalmazni - egyébként ez az elmélet a marxiz­mus szemszögéből nem is lehetségeseivel radikálisan tagad­ja - noha vele akart kérkedni - a dialektikus materializ­must. De azzal, hogy valamit elméletben elitéltek, nem tűn­nek el azonnal az összes következményei a gyakorlatban is. Ezeket csak az okok felszámolásával lehet kiküszöbölni. A drámairodalomban az ilyen darabok valószerűtlenségének fő oka abban keresendő, hogy elfelejtették a fejlődés mozgató erejének marxista felismerését, és a szerzők viszonya elég­telen ehhez a fejlődéshez. A fejlődés a szocializmusban - éppen úgy mint a kommunizmusban - továbbra is az ellentmon­dások összeütközése utján történik és fog történni, bár ma már - és a jövőben még inkább - másfajta ellentmondásokról van szó, mint az osztálytársadalmakban. Az emberi életben ez az összeütközés törvényszerűen abbéin a pillanatban következik be, amikor az ember megszűnt a cselekvés puszta tárgya lenni és önmaga kezd cselekedni. Darabjaink mindmáig nem szocialista drámák, mivel alakjaik többnyire csak visszatükrözik azt, ami körülöttük történik, s aszerint alakulnak át, hogy mi zajlik le a környezetükben és milyen tények hatnak rájuk - önmaguk azonban csak kis­mértékben részesei mindannak, ami történik. Végeztessenek csak egyetlen alakkal is a darabban - nem nagy cselekede­tet, de - cselekedetet, gondolják végig, mi mindenbe ütkö­zik eközben az alak, és mi mindennel találkozik szükség­szerűen; adják meg a cselekvésének a szigorú ésszerűség vonalát, zárjanak ki minden véletlent és dolgozzanak azok­kal a szükségszerű következményekkel, amelyeket ez a cse­lekedet idéz elő az egyéb emberi cselekedetek láncreakció­jában - és megirták, nemcsak a dráma kezdetét, de magát a drámát is. Vegyük szemügyre a színdarabokban azokat az ala­kokat, akik az emberi életről nem elmélkednek, hanem ezért az emberi életért valóban tesznek is valamit: nézzük meg Karvas Katkáját és Gyürkéjét, Pavlíček Stachját, Blažek Vocákját, Kohout Libušáját, Hrubin Jendáját. Megfelel a re­ális fejlődés tendenciáinak, hogy ezek az alakok nem a- 129 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom