Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

cselekedet a drámában ismét háttérbe szorul, s a várva várt hőst újra az ember mint áldozat helyettesíti.

Ez alkalommal már a mi rendszerünk áldozata. Ennek az időszaknak két legsikeresebb színdarabja - az Ilyen nagy szerelem és az Értelmiségiek /Inteligenti/ - öngyilkosságot tárgyal és felteszi a vétkesség kérdését: ki a bűnös Lida Matysová haláláért, ki ölte meg dr. Kalistovát? A válasz: mi mindnyájan. Több érzékenységet követelnek az emberi lélek iránt. Részvételt a többi emberek sorsában. Ez volt mindkét darab pozitívuma. A negativum - és főként Kohout hibája - abban rejlett, hogy ugyanakkor nem tudták kifejezni az egyén felelősségét is a társadalom iránt, a szabadság és a felelősség dialektikus törvényszerűségét. Az Ilyen nagy szerelem körül lefolyt heves vitának váratlan volt a befejezése: az első verzió szerinti film elkészülte után uj helyzet alakult ki - azok az erők, amelyek ellenálltak az ellenforradalmi törekvések és a revizionista támadások nyomásának, a védekezésből támadásba mentek át és a társadalom annyira megszilárdult, hogy a film tendenciája egyszeriben lehetetlenné vált. Egyszeriben világosság derült a vitára is: Lida nem a szocialista társadalom agyonhajszolt áldozata, hanem megtévedt ember, aki a saját érzelmeit minden más érték fölé emelte és méltatlan kapcsolatban tékozolta el. Egyszerűen kifejezve: az összességnek az egyénért való felelőssége dialektikusán összefügg az egyénnek az összességért való felelősségével.

Művészi szempontból a helyzet most uj minőség után kiáltott. A valóság és az ember megismerésében még mélyebbre kell behatolni, még érzékenyebben kell megvizsgálni, mi történik az emberekben a nagy átalakulás idején. Erősen megnőtt a nagyobb társadalmi felelősséggel történő cselekvés szükségessége is: be kell fejezni az eszmei visszavonulás időszakát és újra támadásba kell indulni a drámával - magasabb, művészileg igényesebb fokón.

Ez volt az a pillanat, amikor a költők eljutottak a drámához. És mindjárt a jelen legjelentősebb költői, akik-110 -