Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

III. Megtisztulás

ábécét, mert egy meggondolatlan pillanatban kimondta első betűjét. Brecht olasz magyarázója, Paolo Chiarini szolidabban Ítél: megengedi, hogy a marxizmus Brechtnek eszközül szolgált, hogy behatoljon a modern civilizáció alapvető konfliktusaiba és elismeri, hogy ez a módszer hozott is bizonyos eredményeket. Melchinger ezzel szemben Brecht balratolódásában főként taktikát lát, sőt a Kaukázusi krétakör prológusát pl. az "egy gruziai felé tett udvariassági bóknak" - értsd: Sztálin - minősiti. És igy tovább - idézhetnénk sok oldalon át, mert Nyugaton nagy a Brechtről szóló irodalom. /Sajnos, egyelőre határozottan nagyobb, mint a szocialista táborban, ahova Brecht alkotómunkássága tartozik./ Kísérletek ezek, hogy Brecht ideológiáját "kiiktassák" alkotásaiból és igy tegyék elfogadhatóvá a polgár számára, hogy odasorolhassák a polgári drámairáshoz. Intenzitásuk azonban Brecht eszmei befolyásának intenzitását bizonyltja a kapitalista világ színházművészetében.

Hasonlóképpen bánnak a polgári kritikusok mindenkivel, aki átlépi a megengedett tanúskodás vagy ártalmatlan tiltakozás határát és aki a polgári világ ellentmondásaiból megpróbálja kibányászni az igazi katarzist. A színházak kapui azon nyomban bezárulnak számukra. így történt Adamovval, aki, mihelyt a forradalom mellett emelt szót, megszűnt létezni polgári kritikusok számára. És ha holnap Arthur Miller át akarná és át tudná lépni a határt, ő is megszűnik a polgári színház és a polgári kritikusok számára, egyszeriben vége lesz ma elismert művészetének. Nem járna másként Wesker, Osborne, Ionesco, Genêt sem... Azonban úgy látszik, hogy ez a veszély nem fenyeget. Túlságosan belül vannak a polgári színház rendszerén, túlságosan beleiktatódtak, túlságosan megbéklyózta őket, semhogy fel tudnának vagy fel mernének ágaskodni ellene. És még kevésbé jutnának el odáig, hogy levonják a végső következtetéseket saját világukról, amelyben élnek és amely fölött gyakran keseregnek.

Ám a szocialista dráma él, akár elismeri a polgár,akár nem. Már megtalálták a dráma megtisztulásához vezető utat.

101 -