Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

óriási dolog és szinte minden mást magába foglal - még a csúnyát is, amely ilyenkor megszűnik a szó szokásos értelmében vett csúnyának lenni; vannak benne érdekes dolgok is - de nem teljes sohasem lehet.

Csak még egyszer váljék lehetővé, hogy a szinház átérezni kezdje a Szépség szó jelentését és akkor elmondhatjuk, hogy közel a Szinház ébredésének napja. Csak egyszer haljon el ajkunkról a hatásos kifejezés és máris a Szépség szavát fogja megszólaltatni. Ha mi a színházban hatásost emlegetünk, olyasvalamire gondolunk, ami áthatol a rivaldán. Az öreg színész igy mondja a fiatalnak, högy emelje fel a hangját: "Köpje ki", "Köpd ki, gyerekem; hajitsá fel a karzat végére." Nem is rossz tanács; de ha arra gondolunk, hogy ezt még nem tadulták meg az elmúlt öt-hatszáz év során és hogy ennél nem jutottunk tovább - ez az, ami annyira zavaró az egész ügyben. Nyilvánvaló, hogy minden szinpadi akciót és minden színpadi szót először is tisztán keil látni és tisztán kell hallani. Nyilvánvaló, hogy minden hangsúlyozott akciónak és hangsúlyozott szövegnek tiszta és meghatározott formát kell adni, hogy világosan érthető legyen. Ezt mind megengedjük. Ez minden művészetben igy van és a színpadon csakúgy magától értetődik, mint a többi művészetben is; de nem ez az egyetlen és kizárólagos lényeg, amelyet az öregeknek folyton-folyvást a színpadra lépő fiatal nemzedék fülébe kellene duruzsolniuk. Ez arra tanitja a fiatal színészt, hogy minél előbb a trükkök mestere legyen, és 5 ösztönösen a rövidebb utat választja ezekhez a trükkökhöz. E trükkök miatt találták ki azt a szót, hogy "teátrális", és én pontosan tudom, hogy miért indul a fiatal színész színpadra lépése pillanatától kezdve ezzel a hátránnyal. Azért, mert mielőtt ez a tapasztalat érte volna, nem töltött el sehol tanuló- vagy inaséveket.

96