Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

Minden ilyesmit kerülj el. Kerüld az úgynevezett "natura- 1 izmust" a mozgásban éppúgy, mint a színpadképben vagy a jelmezben. Â naturalizmus azért lépett be a színpadra, mert az artisztikum kényeskedővé és unalmassá lett; de ne felejtsd el, hogy van valami olyasmi is, amit nemes artisztikumnak lehet nevezni.

Valaki a természetes mozdulatról és gesztusról Írva azt mondja: "Wagner már régen a gyakorlatban valósította meg a naturális színpadi akciónak azt a rendszerét, amelyet egy francia szinész Párizsban a Théâtre Libre-ben az utóbbi években kipróbált; olyan rendszer ez, amely, szerencsés módon, egyre inkább általános alkalmazásra talál." Azért élsz, hogy megakadályozd az ilyen mondatok leírását.

Ennek a naturálisra irányuló tendenciának semmi köze a művészethez és ha a művészetben mutatkozik, ugyanolyan elrettentő hatást kelt, mint amilyen elrettentő mesterkélt müvészkedéssel találkozni a mindennapi életben. Meg kell értenünk, hogy ez a két dolog el van egymástól választva és mindegyiket a saját helyén kell tartanunk. Nem várhatjuk, hogy egyetlen pillanat alatt megszabadulhatunk ettől a "naturális" tendenciától, a "naturalista" színpadképek és a "naturális" beszéd kisértésétől; de a legjobban úgy harcolhatunk ellene, ha a többi művészeteket tanulmányozzuk.

Így hát a naturális vagy nem naturális akció gondolatát teljesen ki kell verni a fejünkből és helyette az akció szükséges vagy szükségtelen voltára kell fordítani figyelmünket. Egy adott pillanat szükséges akcióját nevezhetjük az adott pillanat természetes akciójának; és ha ezt értjük "naturális"on, minden rendben. Ez az akció annyiban naturális, amennyiben helyes; de nem szabad a fejünkbe venni, hogy minden véletlenszerű naturális akció igaz is. Valójában alig van olyan helyes akció, amely naturális lenne. Mint ahogy Rimbaud mondja, az "akció" ront el mindent.

94