Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

sell ezt a típust. Vidám társ ás a színházban a társas szellem terjesztője; nagylelkűen ad segítséget a fiatalabb és kevésbé képzett színészeknek, mindig a munkájáról beszél, modora szí­nes és benne van a darabban akkor is,ha nem a szinpad közepén, hanem csak a szélén áll; hangját hallva, odaterelődik a figye­lem és végül: annyit tud a művészetről, mint egy kakukmadár bármi konstruktiv dologról. Minden idegen a természetétői,amit terv vagy elhatározás alapján kell csinálni. De jó természete figyelmezteti, hogy más is van a színpadon rajta kivül és hogy a saját és azok gondolatai között kell lennie bizonyos érzés­beli közösségnek; de nála ez nem a felismerésen, hanem bizo­nyos jóindulatú ösztönösségen alapul. Az ösztön és a tapaszta­lat megtanította egyre-másra /nem akarom ezeket trükknek ne­vezni/, amit azután állandóan ismételget. Például megtanulta, hogy a fortéból hirtelen pianóra váltott hangnak kiemelő és közönságborzongató ereje van éppúgy, mint a pianóról fortéra emelki dő crescendónak. Azt is tudja, hogy nagyon sokféleképpen lehet nevetni, nemcsak úgy hogy ha-ha-ha. Tudja, hogy a zseni­alitás ritka dolog a színpadon és hogy a pezsgő egyéniséget mindig kedvezően fogadják. De amit nem tud, az az,hogy ennek a pezsgő egyéniségnek és ennek az ösztönös tudásnak megkétszere­ződik vagy megháromszorozódik az ereje, ha tudományos tudatos­ság, azaz más szóval, a művészet irányítja. Ha most hallaná, amit mondok, elámulna a csodálkozástól ás az lenne a vélemé­nye, hogy ez csak száraz szőrszálhasogatás és nem méltó arra, hogy egy művész foglalkozzék vele. Olyasvalaki ő, aki azt gon­dolja, hogy az érzelmet az érzelem kelti, és mindent gyűlöl, aminek a számításhoz köze van. Azt hiszem, nem szükséges külön hangsúlyoznom, hogy minden művészetnek van köze a kiszámitott­­sághoz és hogy az az ember, aki ezt figyelmen kivül hagyja, csak fél színész lehet. A természet nem szállít önmagától min­dent, amiből egy műalkotás születik és nem a fák, hegyek és patakok privilégiuma, hogy műalkotásokat hozzanak létre, hi-75

Next

/
Oldalképek
Tartalom