Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)
Kulcs az életemhez
nyéki tóhoz érkeztünk, és hat, amikor harmadszorra hajtottunk a tó korül. Egyszer megállítottuk ezeknek a kecses állatoknak a futását és kisétáltunk - és akkor eltűnt a kocsi és a hat ló. Biztos, hogy elmentek; nem lehetett mást hallani, csak a fenyőkön átfutó szellőt - arra jött egy éji bagoly, de nem félt. Aztán jött egy sereg mezei egér is, mi egy pádon ültünk... nem, ez már hat hónap múlva történt. Amikor a bagoly és a mezei egér jött,mi már újra a kocsiban voltunk. Azt mondják, hogy ezek a teremtmények nem nagyon viselik el egymást, de ezen az éjszakán mégis igy történt. Aztán egy második bagoly érkezett és velünk maradt a Potsdamba vezető utón és vissza Grünewaldba. A potsdami utazás elég sok idót vett igénybe - mintegy negyvennyolc órát, és a többségük sötét óra volt. Akkor kezdtük számolni az órákat, amikor tizenkettőt ütött, ügy tűnik, hogy Németországban minden óra különbözik a holland, vagy az Azori-szigeti óráktól. 1904-ben egy poroszországi óra 700 percig tartot-t, ha jó óra volt. Hajnali öt óra körül a lovak reggelire éheztek; ezért aztán egy, vagy három mérföldnyire Potsdamtól megálltunk, kávét ittunk és süteményt ettünk és a lovak is kaptak enni; majd néhány szót váltva az időjárásról és a CharlottenburghOz való távolságról, ismét kocsiba szálltunk és egy uj garnitúra telivér hazaügetett velünk a városba. Talán belekápráznak ezekbe a részletekbe. Igen? Pedig néhányat még ki is hagytam. Itt van például az a svájci csokoládés sütemény, amelyet a vendégfogadóban vásároltunk. Sohase ettük meg - a maradványait valamikor 1920 körül találták meg két dobozban, egyet Nizzában és egyet Firenzében. El kell mondanom valamit Isadora Duncanról, Tulajdonképpen jó sok mondanivalóm van róla; de az még egyelőre várhat. Az a valami, amit most kell elmondanom, az az, hogy 5 volt az első és egyetlen igazi táncos, akit valaha is láttam 47 T
