Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)
Kulcs az életemhez
/1902/^. És éppen ezt - az egyszerű, őszinte, rajongó emberek odaadó munkáját - ezt szeretném kiemelni. A színpad gyerekjátéknak tűnik, ha yalaki építész fiának született és Irving színházában dolgozott. Az emberek azok, akik számítanak; hangjuk, mozgásuk a könnyen felépített kis és nagy színpadképekben; és, mint mondják, ezek sokkal nagyobbak és impozánsabbak voltak,mint eddig - vagy hozzátehetem: azóta - bárhol is. Mert manapság a tervező nem gondol a térre; bútorok, lépcsők, ivek és hasonlók ragadtak az agyába. Én is szeretem a lépcsőket - de csak ha térrel vannak egybekötve. A Didó és Aeneast hónapokig próbáltuk a mintegy nyolcvan szereplővel. Összesen 379 font, 2 shilling és 1 pennyt költöttünk el. A három előadás bevétele 37? font körül volt. Mi ketten és sokan a szereplők közül nem kaptunk tiszteletdijat. Többen úgy találták, hogy valami uj dolgot csináltam. Ki tudja? Van véletlen és van célzatosság és mindkettőből születhet ik vagy indulhat valami uj. De még akkor sem olyan uj, mint amilyennek képzeljük. Nem úgy uj nekünk, mint lesz majd a Halál - hanem régi, régi mint a sziklák. 1903. má.ius; Chelsea-ben élek, a Manresa Roadon. a Trafalgar Stúdiósban Itt egy kis rajzkiállitást rendeztem és némi pénzt kerestem vele, hogy tovább dolgozhassam Martin Shav-val, és kibocsátottam egy kis prospektust, amelyben felajánlottam, hogy nagyobb vidéki házakban vagy kertekben előadnánk a The Masque of Love-ot • Semmi válasz. ly^A Maszkajáték a szerelemről /The Masque of Love/ cimü mű Purcell Dioclesian cimü operájának feldolgozása volt; 19C!-ben mutatta be Craig a Didó és Aeneaaszal közős műsorban a Notting 3111 Gate-t Coronet Tfieatreben. Händel Acis és Galatheáját 1902-ben rendezte, a Great Queen Street Hallban.
