Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

raktáron levő készlet. Az itteni Művész Színház /amelyről most Írok/ élő, karakterrel és intelligenciával telt intézmény.

Igazgatója, Konsztantyin Sztanyiszlavszkij, elérte a lehetetlent: sikerrel hozott létre egy nem Üzleti szinházat.Hisz a realizmusban mint közegben, amelyen keresztül a szinész feltárhatja a drámairó pszichológiáját. Én nem hiszek ebben. Ez a hely most nem arra való, hogy megvitassam ennek az elméletnek a bölcsességét vagy bolondságát: néha a porban is lehet ékszert találni; néhanapján lefelé nézve is meg lehet látni az eget.

Elég, ha annyit mondok, hogy amit ezek az oroszok a színpadon véghez visznek, azt tökéletesen csinálják. Úgy pazarolják az időt, a pénzt, a munkát, az agyukat és türelmüket, mint az uralkodók: nem hiszik, hogy mindent megtettek, ha éppen csak elköltötték egy csomó pénzt a díszletekre és a gépezetekre, bár nem mulasztják el, hogy erre is ügyeljenek.

A próbák százait adják egy darabnak, változtatják és újra megváltoztatják a jelenetet, amig gondolataikkal egyensúlyba nem kerül: próbálnak és próbálnak,végletes gonddal és türelemmel; és élénk intelligenciával - orosz intelligenciával - találnak ki részleteket részlet után.

Komolyság és karakter, ez a két tulajdonság vezeti majd a Moszkvai Művész Színházat véget nem étS sikerek felé Európában vagy másutt. Színházuk ezüst kanállal a szájában született; most még csak tiz éves; hosszú élet áll előtte; mikorára felnő, erőteljesen megalapozott intézmény lesz belőle. Vigyázni kell, hogy ne udvaroljon a költészetnek és semmiképpen sem szabad vele házasságra lépnie, de ha a férfikarba láp, uj tudatosságra ébred majd, kitárja szárnyait és a képzelet kettős szárnyán arra a nyíltabb és hatalmas ösvényre indul, amelynek nincs neve és amely önmagán túl sehová sem vezet.

És én talán még nyomorultabb vagyok, mint életemben valaha is voltam, mert világossá válik eló'tteia Angliának és szin-