Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

Amikor valóban stilushü garnitúrákat állítottak a színpadra, amelyek mint ilyenek tökéletes műalkotások vol­tak, még akkor sera tudta elkerülni a naturalista szinház a valódi empire és a színészek "élethűen" festett arca kö­zötti művészi ellentétet. Arról már nem is beszélek, hogy minden rendezésnek, amint hogy minden más műalkotásnak is, saját világát újra kell teremtenie, és hogy még a színpad számára alkotott empire is más kell hogy legyen, mint az egyéb célra megal­kotott empire. Ha az empire adott előadás viszonyai kö­zött, eredeti művészi valóságra törekszik, eredménye vala­miféle esetlegesség lesz, Még esetlegesebben hatnak a színpadon mindazok a for­mák, amelyeknek dombokat, magaslatokat, hegyeket kell áb­rázolniuk, bármilyen hiven szeretnék is lemásolni az 1/ 2/ Elbrusz , a Kazbek vagy valamelyik Pyreneus-csucs való­di formáéi. A művészet nem azonos a természettel. "Nem ismerek egyetlen igazságot sem a művészi hazug-1/ság igazságán kivül" - mondja Gauguin. ' Számunkra közömbös, hogy ez vagy az a hegy az évezre­dek folyamán az atmoszférikus nyomás és más jelenségek ha­tására éppen ilyen formát és nem másfajta formát öltött. Én, a színpad alkotója, behatolok a látható jelensé­gek belsejébe, és a világ kialakulásának csodálatos folya­matából kiveszem azokat az ősi kristályokat, amelyeknek teremtő összhangja magában őrzi művészetem derűjét és ha­talmát. Ezek az ősi kristályok a geometriai alapformák. Ők szolgálnak nekünk anyagul a színpad felépítéséhez. Csúcs a Kaukázusban /5633 m/ 2/ ' Csúcs a Kaukázusban /5047 m/ Gauguin, Eugène-Henri-Paul /1848-1903/ nagy franoia festő.- 76 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom