Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

Egészen más benyomást lehetne kelteni, ha a színpad padozatát megbontanák és néhány különböző magasságú sikot építenének fel, olymódon, hogy az ezeken elosztott tömegeket a néző teljes egészében áttekinthesse, abban a teljeéségben, amelytől az adott jelenet hatása függ.

A szinpadi padozat ilyesfajta megbontása /amellyel természetesen a táncok kifejlődését nem szabad megakadályozni, és ez éppenséggel lehetséges/ lehetőséget nyújtana a balettmesternek és a rendezőnek, hogy a szinpad minden szereplőjét bevonja annak a kollektiv hatásnak a felkeltésébe, amelyet a nézőben az előadással el akarnak érni.

Az említett példa azonban az igy kialakított szinpadi padozatnak csak technikai és külsőségéé jelentőségére világit rá.

Mindennek azonban van egy másik és mélyebb értelme is, és ez a szinész szempontjából hasonlíthatatlanul nagyobb fontosságú. Ha megértjük, hogy a szinpadi padozat megformálásának mélyén a ritmikai elv rejlik, mindez világossá válik előttünk.

Egyszer már említettem, hogy minden szinpadi törekvésnek, minden rendezésnek megvan a magas sajátos ritmusa.

A szinpadraállitás minden egyes részlete ehhez a ritmushoz kötődik, igy a szinpad padozatának megformálása is.

Képzeljük el, hogy a feladat például Szűz Mária földreszállásának megrendezése.Hogyan kell megformálni a színpadot, hogy a lejövetel intenzív hatást keltsen? Sik felületen természetesen ilyen hatást nem lehet elérni. A szinpadi padozatot meg kell bontani, és több különböző magasságú felületet kell teremteni, amelyeknek összességükben végtelen lépcsőzet benyomását kell nyújtaniuk. Ezen jön le Szűz Mária.

Hogyan kell felépíteni ezt a lépcsőt, hogyan kell létrehozni a lépcsőfokok közötti kölcsönös viszonyt?

72 -