Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

Bevezetés

reezketáse a szemekben, az ajkakon, a hangon, a szó ejtésében tükröződik, azaz: kint nyugalom, belül vulkán. S mindez erőlködés nélkül, könnyedén.

4. A lelki emóciók átélése,egész tragikumok elszakithatatlanul összefügg a tartalomtól elválaszthatatlan forma átélésével. Jó példa erre Maeterlinck, aki éppen ilyen és nem valami más formát adott egyszerű és rég ismert dolgoknak.

5. Soha nincs hadarás, mert ez csak az Idegbetegekről szóló darabokban lehet helyénvaló, amelyekben oly szívesen használják a szövegben a három pontot. Az epikus nyugalom nem zárja ki a tragikus élményt. A tragikus élmények mindig fenségesek.

6. Tragikus hős - mosolygó arccal."

A fenti feltételeknek megfelelő színészt nevezi Meyerhold és nyomában Tairov is szintetikus ezinésznek.Mig azonban Meyerhold az igy tökéletesített színészt hangszernek tekinti a bármilyen önkényre feljogosított rendező kezében, Tairov szemében a színház legfőbb /szinte egyetlen/ alkotó mtivésze a színész. így alakul ki az 1910-es évek orosz színházénak három legfőbb irányzatai Sztanyiszlavszkij Művész Színháza, mint a ,szerző színháza', Meyerhold színháza, mint a ,rendező színháza' és Tairov Kamara Színháza, mint a .színész színháza*. Ennek a Kamara Színháznak a kialakulásáról, működésének első évtizedéről szól a Színház béklyók nélkül cimU könyv, amelynek szerzőjét szeretnők itt röviden bemutatni.

Alekszandr Jakovlevics Tairov /eredeti nevén: Kombiit/ 1885-ben született az ukrajnai Romni városában. Apja tanító volt, annak a vidéki orosz értelmiségnek Jellegzetes képviselője, amely tiszteletreméltó erőfeszítéssel igyekezett túlnőni a provincializmuson és szomjasan vetette rá magát a nyugati kultúra minden hozzáférhető termékére. Ebben a szellemben nevelkedett a fiatal Tairov is, aki már gimnazista korában megszerezte a klasszikus műveltség- 5 -