Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A rendező
Ez igy volt, igy van és így lesz. A színházban, a legkülönfélébb álarcok mögé bújva, a legkülönfélébb elnevezések alatt, mindig ott volt és mindenkor ott lesz a rendező, mert létét megköveteli a színházművészet lényege, minthogy a cselekvés művészete és minthogy kollektiv alkotás. A rendező a színház kormányosa: ő vezeti az előadás hajóját, kikerüli a homokzátonyokat és a szirteket, legyőzi a váratlanul felbukkanó akadályokat, harcol széllel és ellenszéllel, felhuzatja és ismét bevonatja a vitorlákat és az előadást meghatározott alkotói célja felé kormányozza. Ha a rendező a színház kormányosa, akkor nyilván többé vagy kevésbé korlátozza is minden egyes "cselekvő" szabadságát. Minthogy az előbbiekben azt hirdettem, hogy a színész a színházban állandó elsőszülöttségi joggal és egyeduralommal rendelkezik, mert ő a szinházmüvészet egyedüli,korlátlan hordozója, most úgy tűnhetnék, mintha éppen önmagomnak mondtam volna ellent. Ez azonban csak látszólagos ellentét. Elég kissé behatóbban foglalkoznunk a rendező és a színész közötti kölcsönös viszonnyal, hogy meggyőződjünk róla, a színész függősége ebben az esetben, éppen a függés lényegéből kifolyóan, nem más, mint alkotói szabadságának lehető legnagyobb elismerése. Nem akarok a szavakkal játszani és nem kedvelem a paradoxonokat sem, de a színház struktúrája következtében enélkül a függőség nélkül a színész egyáltalán nem lenne szabad. Mert a szinházmüvészet kifejezetten kollektiv művészet. A különálló egyén minden korlát nélküli szabadsága elkerülhetetlenül elnyomná a játék folyamán vele kapcsolatba kerülő más egyének szabadságát, vagy pedig a kelet- 56 -