Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

Amikor azonban elutasítom ezt a hangsúlyozott egyszerűséget, amely kétségkívül a legkönnyebb módja a beszédnek, természetesen nem a szavak "hideg skandálásét" hirdetem, a szavakét, amelyeknek, Meyerhold tételei szerint "úgy kell hullaniuk, mint cseppeknek egy mély kútba."

Nem, amint hogy a test teljes fellazításéra és kifejlesztésére törekszem, hogy minden megalkotott formához híven illeszkedjék, Ugyanúgy szeretném a színész hangját és beszédét is fellazítani, hogy minden színpadi alak a megfelelő hangzást kapja.

A test adja a színpadi alak plasztikus formáját. A hang és a beszédmód adja a hangzésbeli formát.

A művészet nem tűri a véletleneket.

A szinész beszédmódja sem lehet véletlen, szoros ritmikai kapcsolatban kell állnia az egész megalkotott alakkal. Ez az első és fő követelmény.

A beszéd logikai és pszichológiai felépítése fontossági sorrendben csak a ritmikai felépítés mögött következik.

"A hangerő - mondja Jean d’üdin Művészet és mozdulatok cimü müvében -, hatalmas eszközként hat a képzeletre. Aki ezt tagadja, s nem veszi figyelembe a szavak hangi kifejezőerejét, aki azt akarná megállapítani, hogy az etimológiai jelentés erősebb a hanginál, csapja be ezt a könyvet: a művészet talaján sosem tudAnk találkozni."

Coquelin pedig ezt Írja: "Jó kiejtéssel és ritmikus tagolással a legvulgárisabb prózának is költői kifejezésmódot lehet kölcsönözni,"

Nálunk ezzel" szemben odáig vitték a dolgot, hogy még a költői nyelvet is prózává silányitják. Nehéz harag nélkül tudomásul venni, hogy a jelenkori színpadon milyen "természetesen" mondják a verseket és hogyan áldozzák fel- 48 -