Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

éreznie kell, nem gyengébb, mint azok az emóciók, amelyek a szinészt megborzongatják." Sőt, ezen az emóción, véleményem szerint, még nehezebb úrrá lenni, mint a tulajdonképpeni színpadi emóción, minthogy ez, természeténe megfelelően, közelebb áll a fiziológiai átéléshez. És ennek ellenére sem hagyja magát az akrobata legyőzni, nem engedi, hogy szándékában megzavarja, akaratának veti alá az emóciót és anyaga /saját teste/ segítségével meghatározott tervet valósit meg. Ezzel az ismertetőjellel, Craig egyik helyes megállapítása szerint, minden művészi hivatás gyakorlatának rendelkeznie kell, amennyiben számot tart erre az elnevezésre.

A szinész az indulatot és testi anyagát a színpadon könnyen alávetheti akaratának. Ma már teljes biztonsággal állíthatom ezt, olyan sikerült kísérletek alapján, mint amilyeneket a színpadon és különböző színpadi gyakorlatok folyamán, különösen azonban a Erambllla hercegnő próbái alatt végeztem. Hangsúlyozni kívánom, hogy ezeket a kísérleteket olyan színészeknél és szininövendékeknél alkalmaztam, akik még csak az első lépéseket tették meg az egymásbafonódó belső és a külső színészi technika feletti uralom utján.

A színésznek hangján és beszédén legalább úgy - nem csekélyebb mesterségbeli tudással - kell uralkodnia, mint testén.

Ezen a területen talán még nagyobb nehézségekkel találkozunk.

Mert ha a testi technika területén csak abba kell beletörődnünk, hogy a hagyomány nem nyújt munkánkat megkönynyitő támaszpontot, a beszéd területén erőszakos és mélyen begyökerezett rossz megszokásokkal állunk szemben, melyeket először radikálisan félre kell állítanunk, hogy elérhessük a kívánt eredményt.

Ezen a területen gyakran fogunk még visszaesésekkel küzdeni. Törekvéseink lendületét azonban ez sem fékezheti,

46 -