Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

A mai színész teste nem Stradivari-hegedü, hanem háromhuru balalajka, amelyen szükség esetén egy slágert,vagy máé hasonló "élethü" melódiákat el lehet játszani,de amely teljességgel hasznavehetetlen bonyolultabb zenei alkotások visszaadására.

A test kifejlesztése és birtokbavétele hosszadalmas és fáradságos munkát igényel.

Legjobb lenne természetesen már a hét-nyolc éves gyerekek számára iskolát nyitni és belőlük képezni az uj színészt. A tehetségesebbekből lennének a hősök és a vezető színészek, a többiek alkotnák az általam annyira áhitott drámai kart, amely nélkül igazi szinpadmüvészet egyáltalán elképzelhetetlen.

Csak ha majd létrejön az ilyesfajta drámai kar, akkor lehet eltüntetni azt a szégyenfoltot, amely kigyullad a színház arcán, ha a színpadot, az úgynevezett tömegjelenet alkalmával,összedobált statisztabanda tölti meg, amelynek segítségével a rendező urak "ragyogó előadásaikat" létrehozzák.

De ez az ut nagyon hosszú és lehet, hogy céltalan, mert husz-huezonöt év telhet el addig, amig egy ilyen iskolából színház fejlődnék ki. A mi művészetünkben pedig csak az a munka gyümölcsöző, amely - állandó kapcsolatban a színházi tevékenység aktiv tüzével - belőle szívja erejét és lángjainál uj célokra gyullad.

Ezért elhatároztam, hogy kísérletképpen olyan iskolát alapitok, ahova előzetes vizsga alapján fiatalembereket, zömben 16-20 éveseket veszek fel. Ennek tantervét, véleményem szerint, a lehető legjobb eredményekkel kecsegtető diszciplínákból állítottam össze.

A plasztikus és táncos gimnasztika! gyakorlatok mellett, amelyek a testet csak egyoldalúan fejlesztik és végső soron mégsem adják meg a színésznek oly fontos felszabadult mozgékonyságot, bevezettem a vivás-, az akrobatika és a zsonglőr-gyakorlatokat.- 43 -