Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

engedtem a kisértésnek, nyilt színpadon, a közönség előtt valóban elaludtam, méghozzá - szégyenszemre be kell vallanom - horkoltam is."

Nem kétséges, hogy Coquelln elég őszintén és élethűen átélte az alvást.

De az is világos, hogy mihelyt megjelent ez az elethii átélés, Coquelin megszűnt színész lenni, minthogy megszakadt minden kapcsolata a művészettel. Ez az élethüségen nyugvó átélés elkerülhetetlen és végzetes sorsa. Eltávolítja a színészt a művészettől, beteges neuraszténiássá teszi, aki mániákus makacssággal turkál a saját lelkében és házi pszichológiai kísérleteket folytat önmagával.

Hogy az ember ilyenfajta átélés birtokában legyen, amint már mondtam, másfelől egyáltalán nem szükséges színésznek, azaz meghatározott adottságokkal rendelkező embernek lennie.

Némi megfigyelő képességgel és enyhén ideges izgathatóság vagy idegzavar esetén mindenki elsajátíthatja, ami az átéléshez szükséges. Ez nem alkotói tett. Elég, ha az ember egészséges emberi szégyenérzetét annyira legyőzi, hogy mindenki előtt meg merje tenni azt, ami természetszerűen a többiektől távol, egyedül önmagával könnyebben sikerülne neki.

Nem ezeken alapul legalábbis a Művész Színház "Második Stúdiójának" munkája és kiváltképpen hires Zöld gyűrűje?1/

Amikor a múlt tavasszal ennek a közösségnek a tagjaival az uj színház feladatáról, útjáról és az uj szinésznevelésről beszéltem, felajánlottam, hogy a Zöld gyűrűt egy tetezésszerinti gimnázium felső osztályával nem csekélyebb sikerrel adatom elő. Ma is ezen a véleményen vagyok.

' Gippiusz, Zinaida /1369-1945/ szimbolista orosz költőnő /a hírhedt reakciós Merezskovazkij köréhez tartozott/ 1915-ben irt szinmüve.- 31