Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

kotáe megszületésében: a belső megformálás, a mUvészi eszme folyamata - és külső megtestesítésének folyamata.

Hogy külsőleg megtestesíthesse eszméjét, a művésznek uralkodnia kell eszközén és anyagán. Hogy belsőleg megformálhassa, uralkodnia keli alkotókedvén, értenie kell hozzá, hogy az eszméjét megtermékenyítő emóciókat önmagéban felidézze és megcsendüldere birja.

Ugyanezek a folyamatok mennek végbe a színész alkotásában is, miközben még különleges, csak az ő művészetét jellemző nehézségeit is le kell küzdenie.

Minden más művész, ha hallgat benne a szükséges emóció és hiányzik belőle az- alkotókedv, egy időre félreteheti az ecsetet vagy a vésőt, hogy ilymódon várja ki a munkához megfelelő pillanatot.

Csak a színész nem élhet ezzel a lehetőséggel. Már a próbákon is, amikor pedig a színész még szüli az alakot - művészete kollektiv jellege miatt - megfosztják az egyéni szabadságtól, amely minden más művész sajátja. Nehogy folytonosén feltartsa a közös alkotói folyamatot, értenie kell hozzá, hogy lehetőleg minden pillanatban felserkentse alkotókedvét és előidézze a szükséges emóciókat.

Még inkább érvényes ez az előadásra, amikor előre meghatározott órában, a függöny felgördültével megkezdődik a ezinpadi játék elódázhatatlan folyamata. Jóllehet a színész az előadásra már kész színpadi alakot hoz magával, minden este újra és újra hússal és vérrel kell megtöltenie, hogy szólásra birja.

így tehát a színésznek nemcsak eszközével és anyagával, hanem alkotókedvével is szuverén módon kell rendelkeznie. Az emóciók szükséges skáláját mindenkor fel kell

tudnia ébreszteni magában.

Ebből adódik a színész számára az a kategorikus szükségszerűség, hogy ne csupán külső technikával rendelkezzék, amely azc teszi lehetővé, hogy a megszólaltatott színpadi müvet, azaz a színpadi alakot a kívánt formába- 26