Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

Előszó a második német kiadáshoz

Erre vezet az a munka is, amelyet a moszkvai Kamara Színház végzett az utóbbi évek uj bemutatóinál: Osztrovazkij Vihar,O’Neill Szórós ma.1om és Vágy a szilfák alatt. Lecocq Nap és hold, Hasenclever-Gorodetzki Antigone cimü drámáinak előadásánál. Ez a pont alkotja majd valószintileg kővetkező könyvein egyik lényeges fejezetét.

Az absztrakció ideje végétért.

A mi korszakunk konkrét követelményeket állit fel, konkrét beszédet és választ kiván a belőle előtérbe nyomuló problémákra, bármilyen bonyolultaknak ttinnek is.

Az uj színház feladatai is konkretizálódnak: korszaka méltó szószólójáyá kell válnia és a többi művészethez hasonlóan törekedjék stílusa alapelemeinek megszilárdítására.

A főelvek, amelyekre a színház felépítésénél törekedtünk, alapjaik helyessége mellett le - és ezt a helyességet a saját magunk által tanúként végigszemlélt minden érték soha nem hallott méretű újraértékelése is még igazolni fogja -, kétségtelenül bizonyos fokig elvontak.

Ennek két oka van:

Először is, átmeneti korszakban születtek,amikor még lehetetlén volt megfelelő tisztázottsággal eligazodni az újonnan klcsirázó korszak nagyszerű méretei és körvonalai között.

Másodszor, a régi színház elleni harcban kováceolódtak ki, ás az Ilyen harc közben legtöbbnyire hiányzik a feladatok konkretizálására való idő; mindennél előbbre valók voltak a legfőbb jelszavak, amelyek alatt az uj színház alapitól tömörülni akartak. E jelszavak konkretizálásának időpontja később jön el.

Ez az időpont most megjött.

Ma már a roppant színházi labirintus minden részleténél a feladatok konkretizálására van szUkség. Nemcsak speciálisan színházi elemeknél - mint a színész művészete, a- 16 -