Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

- 89

. B; Az én számomra tál mechanikus. Miért ne fogadnánk el a következő szemlSletetíA?gonosz idők az emberségességet veszélyessé teszik az emberséges emberek számára, Grusénak, a konyhalánynak lelkében egymással viaskodik a gyermek sorsában való érdekeltség és saját érdeke. Mindkét érdekeltséget fel kell ismernie és meg kell próbálnia, hogy mindkettőnek eleget tegyen. Azt hiszem, ez a szemlélet Gruse szerepének gazdagabb és mozgalmasabb alakításához vezet - éppen azért, mert igaz,

/1955/

Még eav példa a dialektika alkalma-ZjCt S CÜ/ ál r.

Mikor a Berliner Ensemble egy fiatal rendezője próbálni kezdte a Carrar asszony puskái cimü kis drámát, amely B,Synge .'ggy-^pgyfelvónár sósa nyomán irt, Carrar asszonyt Helene Weigel játszotta, aki a szerepet évekkel azeló'tt, a száműzetésben.j B. rendezésében már alakította. Jelentenünk kellett B,-nek, hogy a befejezés,amikor az asszony átadja az elázott fegyvereket fivérének és kisebbik fiának és velük megy a frontra, hem hat hihetőnek. Helene Weigel sem tudta megmondani, mi az, ami hiányzik. Amikor B» eljött a próbára, mesterien játszotta el a fokozódó lelki elernyedést, amely a jámborrá vált,az erőszaktól megundorodott asszonyban, a falubeliek állandóan-ismétlődő látogatásainak, uj meg uj érveinek hatására végbement; mesterien játszotta el az összeomlást is, amikor békés halászatra indult fiának holttestét behozzák. Es mégis; B. is megállapitotta, hogy megváltozása nem volt egészen hihető»Körülálltuk B.-t és elmondtuk nézeteinket. "Jobban meg lehetne érteni az asszonyt,