Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

- 84 -B: Ez a szerep azok közül való, amelyek felépítését nem első, hanem egy későbbi felXpi - Désüknól kell megkezdeni* Coriolanus ^esetében valamelyik csatajelenetet választanám, ha nálunk Németországban, két eszeveszett háború után, nem lenne olyan nehéz nggyi-harci*tetteket ábrázolni. P: Marcius szerepére ön Buscht választot­ta, a nagy népi művészt, aki maga is harcos. Azért döntött igy, mert olyasvalakit akart, aki a hőst nem teszi majd túl rokonszenvessé? B: Nem túl rokonszenvessé és elég rokon­szenvessé. Ha azt akarjuk, hogy a hős tragédiá­ja élvezetet szerezzen,akkor rendelkezéssre'kéll bocsátanunk Busch agyát és egyéniségét. Ő át fogja adni a hősnek saját értékeit és meg fogja tudni érteni őt; mind nagyságát, mind nagyságá­nak költséges voltát* P: Ismeri Busch aggályait* Azt mondja, ő sem nem öklelő bika, sem nem arisztokratikus je­lenség. B: Azzal, hogy mi nevezhető arisztokrati­kus jelenségnek, azt hiszem, nincs tisztában. És ahhoz, hogy az ellenséget rémületbe ejtse, nincs szükség fizikai erőre. Nem szabad elfeled­kezni egy "külső1* tényezőről: mi, akik a római plebs felét öt-hét és az egész római hadsereget talán kilenc emberrel személyesítjük meg - mégpe­dig nem az értemért szári észhiányban szenvedünk ligha tudnánk mit Kezdeni egyíkéfmázsáSeöórlola­­nusszal. W: Gn általában azt az álláspontot vallja, hogy az alakokat lépésről lépésre kejJLkifejlesz­­teni. Miért más a helyzet Coriolanusszal? B: Talán azért, mert nála nincs szó igazi fejlődésről. Átváltozása, amelynek során a leg­­ró^aibb rómaiból a rómaiak legnagyobb ellensége

Next

/
Oldalképek
Tartalom