Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

B: Nos, akkor nekünk, akik a JLebejusokról mindent meg akarunk tudni, ezt a mondatot nagyobb érdeklődéssel kell olvasnunk.

R: Egy másik ponton viszont Shakespeare nem fuj egy követ az arisztokratákkal.Az ő Mar — ciusa semmit sem kezd Plutarchos kijelentésével: "Az ellenség előtt az alsóbbrendű nép lázadó ma-? gatartása nem maradt rejtve.Betörtek az országba és tűzzel-vassal pusztítottak.

B:Fejezzük most be ezt az első elemzést. A történés, amelyet a színpadon érvényre kell juttatnunk, nagyjából a következő: A patríciusok és plebejusok közötti konfliktust /legalábbis egyelőre/ félreteszik, mivel a rómaiak és a volszkok közötti konfliktus mindent meghatároz^ an előtérbe lép. A rómaiak, látva városuk veszélyét, törvényes formát adnak az őket szétválasztó ellentéteknek, amennyiben plebejus népbiztosokat /néptribunokát/ neveznek ki. A plebejusok elnyerték a néptribunátust. Marcius,a nép ellensége azonban, mint szakember, a háború egyik vezére lesz.- 72 -B: Tegnapi kis analízisünk néhány,az előadás szempontjából igen bosszantó nehézséget eredményezett.

W: Miképpen mutassuk meg például azt,hogy a plebejusok egyesülése bizonyos ellenállás leküzdésének utján jött létre? Csak azáltal, hogy az elszántságot gyanúsan hangsúlyozzák?

R: A tartalom elmondásakor a belső viszályról nem tettem említést, mivel a Második Polgár replikáit provokációnak értelmeztem. Úgy éreztem, hogy csak vizsgáztatni akarja az Első Polgárt szilárdságból. De azt hiszem, ezt mégsem szabad igy játszani. Sokkal valószínűbb, hogy még mindig habozik.