Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

68 -nulnak. Márciust örömmel tölti el az Aufidiuszszal, a volszkok vezérével vivandó harc kilátása» Ezditán Cd>ainius konzul parancsnoksága alá rendelik.

B: Egyetért-e Marcius ezzel az intézkedéssel?

Rs Igen. De úgy látszik, mintha a szenátorok nem egészen ezt várták volna.

B: Nézeteltérések a szenátus és Marcius

között?

R: Ha vannak, aligha lehetnek túl fontosak.

B: De hiszen mi végigolvastuk a darabot. Marcius nem könnyen kezelhető ember.

W: Érdekes, hogy mig egyfelől a plebejusokat megveti, a nemzeti ellenséget, a patricius Aufidiust nagy becsben tartja. Igen erős osztályöntudata van.

B: Kifelejtett valamit?

R: Igen. A szenátorokkal együtt lépett be Sicinius és Brutus, a két uj néptirbun is.

B: Bizonyára azért felejtkezett meg róluk mert senki sem üdvözli, vagy köszönti ó'ket.

R: A plebejusokra »st l már különben is kevés ügyet vetnek. Az egyik szenátor jjve»sárhazaküldi ó'ket, Marcius "humorosan" r ellentmond: jöhetnek utána a Óapitoliumra. Patkánynépnek cimezi ó'ket és ez alkalomból ajánlja figyelmükbe a volszkok búzáját. Utána már csak ennyi áll: "Polgárok kisompolyegnak".

P: Felkelésük, a darab szerint, kedvezó'tlen idó'pontban következett be. Az ellenséges támadás szükségállapotot hozott létre és ez a helyzet ismét a patríciusok kezébe adja a gyepló't..