Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)
A klasszikusok megfélelmlítő hatásáról
- 61 az ünnepélyesség helyébe a kenetteljesség, stb,. stb. Ily módon hamis, belül kongó nagyság jóllétre. Goethe Osfaustjának csodálatos humora nem illett a klasszikusok számára előirt méltóságteljes olümposzi léptekhez; mintha bizony humor és igazi méltóság ellentétben állna egymással! A nagyszerűen elgondolt cselekményeket csak arra használták, hogy hatásos deklamációkba torkolljanak, azaz - tökéletesen elhanyagolják ólcet, A hamisítás és a csonkítás odáig ment, hogy - maradjunk csak az Qsfaustnál - a mü olyan fontos eseményeit, mint a nagy humanistának az ördöggel kötött egyezségét, amely pedig a Margit-tragédia szempontjából olyan jelentó's - az egyezség nélkül a tragédia másképpen zajlanék le vagy egyáltalán létre nem jönne; - egyszerűen "elsikkaszütották", mivel szemmelláthatóan úgy vélekedtek, hogy a hó's egy klasszikus műben csak hó'si dolgokat művelhet. Természetesen a Faustot és az Ősfaustot is csak akkor lehet eljátszani, ha sze - műnk eló'tt a második rész végének megváltozott és megtisztult Faustja lebeg, az a Faust, aki legyó'zte az ördögöt és az élet nem produktiv,' az ördög által irányit ott élvezetétől az élet produktiv élvezetéhez jut el; de hol marad ez a nagyszerű változás, ha a kezdet állomásait átugorják? Ha hagyjuk, hogy a klasszikusok hamis, felületes, dekadens, nyárspolgári felfogása megfélemlítsen, akkor sohasem jutunk el a nagy mü - nek eleven,emberi előadásához.Az igazi tisztelet, amelyet ezek a müvek joggal megkívánhatnak,azt követeli, hogy a képmutató, álszent, hazug tiszteletet leleplezzük. /1954/ Ha a színháztól‘csak ismereteket várunk, ha csak a valóságnak tanulságban gazdag ábrázolását kivánjuk tőle - nem kívánunk eleget. A mi
