Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Elidegenítési effektusok a kínai színművészetben

figyelmét teljes mértékben a sajátosra, a külön-* nősre összpontosítja; az érdekli, ami ebből az olyannyira mindennapi eseményből vizsgálatra , ellenőrzésre szorul. Micsoda? A család elengedi a-'maga oltalmazó köréből egyik tagját, hogy az ezentúl önállóan, minden segitség nélkül keresse meg kenyerét? Hát képes erre ez a valaki? Az, amit itt^ a család tagjaként megtanult, segítségére lesz abban, hogy megkeresse kenyerét?' Hát a családokjmár nem tarthatják meg többé gyermekeiket? Teherré váltak, vagy talán azok maradtak? így van ez minden ősaládnál? így volt-e mindig’.' Vagy ez a világ folyása, amit befolyásolni nem lehet? A'gyümölcs, ha megérett, lehullik a fáról Ervényes ez a mondás erre az esetre? A gyerekek mindig önállósítják magukat? Ezt tették mindig is? Ha igen, ha ez biológiai tény, vajon mindig ugyanúgy történik, ugyanabból az okból,és ugyanazokkal a következményekkel jár? íme a kérdések /vagy a kérdések egy része/, amelyeket a színészeknek meg kell válaszolniuk, ha az eseményt mint történelmi, egyszeri eseményt akarják ábrázolni, ha olyan erkölcsi szokástakarnak bemutatni, amely egy bizonyos /múlandó/ korszak társadalmának egész szerkezetéről felvilágosítást$• nyújt* Hogyan ábrázoljunk azonban egy ilyen eseményt, ha azt akarjuk, hogy történelmi jellege kidomborodjék? Hogyan tudjuk a mi szerencsétlen korunk zűrzavarát feltűnővé tenni? Ha az anya figyelmeztetéseket- és erkölcsi követeléseket hangoztatva csomagolja be leánya bőröndjét,amely bijrömigen kicsi - hogyan mutassuk meg: Hlyen sok igény és ilyen kevés fehérnemű? Erkölcsi követelmények, amelyek egy egész életre szólnak és annyi kenyér, amennyi csak öt órára elegendő? Hogyan adja elő a színésznő az anya mondását, amellyel'a piciny bőröndöt átnyújtja: "No tessék, ez, azt hiszecuelég lesz" - ha azt akarja, hogy a nézők történelmi kijelentésként fogják

i r 56 -