Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Elidegenítési effektusok a kínai színművészetben

na néhány font rosszal elkeveri-unimika,; ^gebíiben összevegyitett ára egy sötétben lezajló vásárra, sietős vevők számára. Természetesen egyelőlen nyugati"szinész sem rendezne ilyen bemutatót* Hol maradna a művészet szentsége? Hol az átváltozás misztériuma? A nyagati szinész súlyt helyez rá, hogy az, amit tesz, ne legyen tudatos, mert különben Veszítene értékéből..Az összehasonlítás az ázsiai szinmüvészettel megmutat^8-* milyen mélységesen papi még a mi művészetünk «jellege, Mindenesetre színészeink számára egyre nehezebb lesz, hogy a maradéktalan átváltozás misztériumát véghez vigyék; tudatalattijuk emlékezőtehetsége egyre gyengül és legfeljebb a zseni kivételes esetében sikerül még a mutatvány: az osztálytársadalom egy tagjának beszennyezett intuíciójából az igazságot napfényre hozni,

Á színész számára nehéz és fárasztó, hogy minden este bizonyos érzelmeket vagy hangulatokat keltsen fel önmagában; egyszerűbb viszont bemutatni azokat a külső jeleket, amelyek a szóban» forgó érzelmeket kisérik és elárulják. Ilyenkor azonban nem olyan egyszerű elérni,hogy az érzelmek ragályosak legyenek, azaz átszálljanak a nézőre. Fellép az elidegenítési effektus, mégpedig nem érzelemnélküliség formájában, hanem olyan érzelmekében, amelyek nem szükségképp azonosak az ábrázolt alak érzelmeivel. A bánat látványa a nézőben örömet, a dühé undort ébreszthet» Az érzelmek külső jeleinek bemutatásáról szólva nem olyan előadásmódra, a jeleknek nem olyan összeválogatásáta gondolunk, amelyek az érzelmek átvitelét mégis megvalósítják, olymódon, hogy a szinész, éppen a külső' jelek bemutatásával, mégiscsak létrehozta önmagában az ábrázolandó érzelmeket; ha a szinész felerősíti hangját és visszatartja lélegzetét és ugyanakkor összehúzza iryak- 50 -