Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Az epikus színház közvetett hatása

veti el 1914-ben a proletáriátus túlnyomó többsége a bolsevikok jelszavait /12. jelenet/,,közvetlenül következik az 191?-es fordulat /I4.jelenet/» mint valamilyen csoda, vagy mennyei manna, amely a tétlen várakozók szájába hull! Hiszen mégiscsak meg kell mutatni, hogy az ilyen fordulatok eló'idézéséhez forradalmi munkára van szükség és még kell mutatni, mi legyen ennek a munkának a módja* Ezzel az érveléssel megmentették volna a harmadik felvonás esztétikaifelépi - tését is, amelyet a fó'jeleiet szerencsétlen kihúzása tönkretett.

Ugyanakkor az olyan típusu dramaturgia, amilyennel: az Anyában találkozunk, sokkal nagyobb szabadságot követel és nyújt a testvérmüvészetek, tudniillik a zene és a színpadi építészet számára, mint az egyéb típusu darabok. Nagyon csodálkoztunk azon-; >,hogykitilno disslet-* tervező' milyen csekély lehetó'ségetkapott szándékainak megvalósítására. Nem vonták be a színészek mozgatásának, csoportosításának kérdéseibe, és nem lehetett szava a jelmezekhez sem. Megkérdezése nélkül hajtották végre az utolsó percben a jelmezek oroszositását is, ami politikailag felettébb kétes művelet volt, hiszen ezáltal képeskönyvszerü benyomás keletkezett és a forradalmár munkások tevékenysége egzotikus, lokális színezetet kapott. Nélküle tervezték meg még a világítást is. Az ő konstrukciója leplezetlenül

fel a világítási és a zenei app arát üst .Mivel azonban a zongorákat a zenés részek alatt nem világították meg, a nézőben az a benyomás támadt, hogy egyszerűen nem volt számukra másutt hely./"Jó tervem van végre/ Szakállt ragasztok én/ Majd legyezó't rakok elébe /Sa titok az enyémj'/ Egy olyan színpadon, amely a dezilluzio. - 26 -