Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Részlet egy színészhez írt levélből

105 -Formalista, üres, külsó's éggs, mechanikus játék születik akkor, ha a művészi kiképzésnél - csak egy pillanatra is szem elől tévesztjük,hogy a színész feladata: eleven embereket ábrázolni.

Ezzel eljutottam..az ün. kérdéséhez .isi. , Aáv kérdezte tó'lem: amikor azt követelem,hogy a színész ne változzék át teljesen a drámabeli alak - ká, hanem hogy úgy mondjam, mellette álljon, bírálva vagy helyeselve annak magatartását - vajon éz a követelés nem teszi-e a játékot pusztán artisztikus, többé-kevésbé embertelen műveletté? Véleményem szerint erről nincs szó,. Arról, hogy e kívánságom ilyen hatást kelt, minden bizonnyal Írásmódom tehety amely túl sokat tart magától. értetődőnek; de legyen is átkozott! Hát persze hogy a realista színház színpadán eleven, körüljárható, ellentmondásos embereknek kell állniuk, valamennyi szenvedélyükkel, közvetlen megnyilatkozásaikkal és tetteikkel* A színpad nem növénygyűjtemény vagy állattani muzeum kitömött állatokkal* Es a színésznek képesnek kell lennie rá, hogy ezeket az embereket megteremtse /és ha láthatná előadásainkat, akkor látna ilyen embereket és ezek az emberek nem elveink ellenére, hanem elveink következtében ilyenek 1/.

Létezik viszont egy másik szinészi maga - tartás: az alakban való teljes feloldódás, amelynek következtében a színész az alakot olyan magától értetó'dó'nek, más&ápP el sem képzelhetőnek ábrázolja, hogy a nézőnek egyszerűen el kell fogadnia pontosan olyannak, amilyen. így aztán a "mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani" merői)en terméketlen álláspontjával van daL- gunkj amely legerősebben a naturalizmusra volt jellemző.