Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Részlet egy színészhez írt levélből

RÉSZLET EGY SZÍNÉSZHEZ IRT LEVÉLBŐL

A színházról szóló megjegyzeseimvnwfi mint látnom kell, sokat félreértenek.Ezt különösen a helyeslő levelekből vagy cikkekből látom. Ilyenkor agy érzem magam,mint egy matematikus, ha azt olvasná* teljesen egyetértek önnel abban, hogy kétszer kettő'öt. Azt hiszem, bizo - nyes megnyilatkozásaimat azért értik félre, mert több fontos dolgot eleve ismertnek feltételeztem, ahelyett) hogy megfogalmaztam volna őket.

E megnyilatkozások legtöbbje, ha ugyan nem mind, darabjaimhoz szánt megjegyzésként Íródott, abból a célból, hogy e darabokat helyesen adják elő. Ez magyarázza némiképp száraz, szakmai jellegű hangvételüket ; mintha egy szobrász közölné, hogyan álütsák fel szobormüvét, milyen helyre, miféle talapzatra - itt tehát hűvös utasításokról van s.zó. A címzettek talán azt várták, hogy a mü szelleméről hallanak valamit: és ime, erre a szellemre most az utasításból kell,fáradságos módon, következtetniük.

Itt van például az ariisitikum leírásának kérdése. Természetes, hogy a művészet a müvésziség eleme nélkül nem boldogul és bizony fontos leírni, hogy ezt “hogyan kell megcsinálni". Különösen akkor, ha a művészetek - mint ez nálunk történt --a barbárság másfél évtizedén mentek keresztül. De semmiképpen sem szabad azt hinni, hogy ezt netán "hideg fejjel" kellene megtanulni vagy megvalósítani. Még a legtöbb színészünk számára olyannyira szükséges beszédtechnikát sem lehet egész hidegen, mechanikusan elsajátítani.

A színésznek például érthetően kell beszélnie, de ez nemcsak mássalhangzókon és magánhangzókon múlik, hanem az értelmen is, sőt első- 103 -