Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
Beszélgetések az ifjúsággal
ebben és ebben a színházban láttam Komarovszkajával ! "^Nahát ezzel jönnek el - és akkor igyekezzenek az ilyet kielégíteni a szöveg uj, elfogulatlan feltárásával! Ez nem csekély jelentőségű dolog. Ez lényegében annyira fontos, hogy még mi is Sztanyiszlavszkijjal, amikor felülvizsgáltuk Csehovot, akinek dramaturgiájában annyira erősek vagyunk, mégiscsak azt mondtuk: nagy szünetet kell tartanunk, hogy eléggé megfeledkezzenek az előző betanulásról. Szerencsére sikerült most nagy szünetet tartani: a Három nővérből tiz évvel ezelőtt, a színház harmincéves jubileumán játszottunk részleteket, az egész darabot pedig 15-18 évvel ezelőtt játszottuk. Lehetséges, hogy ez az előadás nekünk nem sikerül, de sikerül egy uj szinészegyüttesnek, egy uj kollektívának, friss, fiatal tehetségeknek, akik valahol tőlünk függetlenül alakítják ki viszonyukat Csehovhoz, alakítják ki nagyszerű, elfogulatlan, megérző felfogásukat Csehov arculatáról. És teljesen friss, uj előadást produkálnak. Minden esetre mi annyit tehetünk, hogy megszabadulunk áz úgynevezett hagyománytól, amely nagyrészt már sablonná korcsosult. A szerző stílusának eltalálása a színház egyik legfontosabb feladata. Mintegy ahhoz térek vissza, amiről kezdetben beszéltünk,nevezetesen hogy a stilus a munka folyamán, esetleg a munka végén határozódik meg, hogy nem lehet a stilust kész terv alapján előre meghatározni. Felvetik azt a kérdést: szükség van-e sorrendiségre az alak megalkotásában vagy a szinész rögtön az alakkal kezdi? Itt is ugyanazt válaszolom: lehetséges, hogy a stilus éppen az, amit az előadás művészi megformálásának szoktak nevezni. A munka kezdetén még nem hatoltam be az előadás művészi megformálásába, nem jöttem kész tervvel, amelynek alapján vezethetném a színészeket. Nem, nem jövök ^Komarövszkaja, Nyina /I877-I919/ orosz színésznő, Moszkvában játszott.- 87 -