Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
Beszélgetések az ifjúsággal
A legfontosabb tehát, hogy amíg az ember kifesti magát, belelépjen az alakba. Igaz, ebben zavarják, mászkálnak a folyosón, bejönnek... Már éppen benne lenne az ember az alakban, elekor bejön valaki, kérdez valami teljesen mellékeset... Ez azonban már gyakorlat dolga. A szükséges technika, a szükséges közérzet kialakul a színfalak mögött. Később, amikor már lement a színpadra, csak a legközelebbi feladatra kell gondolni, amelyikkel színpadra lép. Műkedvelők színpadra lépés előtt szerepük szövegét suttogják magukban, hogy el ne felejtsék; de legtöbbnyire abban a pillanatban, hogy színpadra lépnek, rögtön elfelejtik. /Amikor Jablocskina^ hét éves volt, valami darabban kisfiút játszott. Színpadra lépés előtt egész szövegét elismételte. Kilépeti a színpadra és mindent elfelejtett. A súgó hangosan súgni kezdett neki. Ő meg: "Ne zörögjön, maga nélkül is tudom, mit mondjak!" - és megtalálta a szöveget./ Azt mondom hát, hogy közvetlenül színpadra lépés előtt már nem a magra kell gondolni, nem az alakra, nem arra, hogy ezt meg ezt a jelenetet fogom játszani, hanem csak legközelebbi feladatomra, arra, amivel színpadra lépek. Erre viszont nagyszerűen kell emlékezni. Mondjuk, Ja— kov Bargyin vagyok az első jelenésem előtt. Azt gondolom: "Most kimegyek a teraszra... Az asztalon konyak van... de visszautasitom és nem iszom". Ezek a legközelebbi feladatok. Kidolgozott szerepben a további feladatok maguktól gördülnek egymás után. Nyilvános fellépéseim közül nagyon élesen megmaradt az emlékezetemben egy eset,amikor sehogyan sem tudtam öszszeszedni magam. "Cukortartót" is nézegettem, megpróbáltam megkapaszkodni valamiféle gondolatban, lefeküdtem pihenni, T7-------'Jablocskina, Alekszandra /sz. 1868/ a legidősebb szovjet színésznő, 1889 óta a Kis Színház tagja, az Oroszországi Színházi Szövetség /VTO/ elnöke.- 62 -