Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Az önkritika zsenije (bevezető)

Sztanyiszlavszkij hires mondását: "A színház a ruhatárnál kezdődik." Nos, ez a szellemes megjegyzés formájába öltöztetett igazság Nyemirovics-Dancsenkótól származik, mint ahogy az úgynevezett Sztanyiszlavszkij-rendszer nem egy alapvető tételét is Nyemirovics-Dancsenko fedezte fel és dolgozta ki.

Miért nem tud erről a színházi világ, vagy ha tud is, miért nem veszi figyelembe? A magyarázatot jelentős mértékben Nyemirovics-Dancsenko egyéniségének alapvonása, a szerénység adja meg. A művészet története - nemesek a színházé, de az egész művészeté! - kevés ilyen szerény, a dicsőségtől visszahúzódó, a csillogástól szervesen irtózó embert ismer, mint ez a tehetséges színész, remek színikritikus, sikeres drámairó, nagyszerű Ízlésű dramaturg, lángeszű rendező, önmagával és másokkal szemben nagy igényű pedagógus volt.

Egészen sajátos dolog, hogy a színész Sztanyiszlavszkij elméleti Írásai nyolc vaskos kötetet töltenek meg, az iró Nyemirovics-Dancsenko pedig egyetlen önálló elméleti könyvet sem irt, holott behatóan foglalkozott drámaelmélettel, sainészetelmélettel, szinészpedagógiával, rendezéselmélettel, a zenés szinház problémáival. Az elméleti megnyilatkozásait tartalmazó két kötet anyagának jelentős részét előadásainak, színészekkel és rendezőkkel folytatott beszélgetéseinek gyorsírásban rögzített szövege teszi ki. Nyolcvanöt évet élt, ebből közel hetvenet szentelt a színháznak, de mindig annyit dolgozott, hogy nem maradt ideje önmaga számára még abban az értelemben sem, hogy hozzájuthatott volna kócos kéziratai rendezéséhez.

Úgy érezzük, nemcsak egy zsenivel szemben törlesztőnk adósságot, amikor Írásaiból néhányat magyar fordításban ismertetünk meg a magyar közönséggel, hanem önmagunkkal szemben is, mert Nyemirovics-Dancsenko nemcsak gyakorlati módszereiben, emberi magatartásában lehet példaképe minden kommunista színházi vezetőnek, hanem az állandó ke- 4