Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

Ha pedig olyan gazdag egyéniségeknek, mint Fedotova, sikerült leküzdeniük a tisztán színészi művészet hazug voltát, a kevésbé tehetséges színészek éppenséggel a hazug formát választották - ez ellen lépett fel olyan nagy hévvel a Művész Színház. Nem, a Művész Színház nemcsak az ostoba szinháziasság ellen kelt ki, hanem a szöveg dallamossága, a logikai hangsúly mesterséges felemelése ellen is, amely nem a tartalomtól, hanem attól függött, hogyan hangozhat a legszebben a mondat; kikelt a taglejtés ellen is, amelyet nem az élő tartalmasság, a pszichológiai vagy jellembeli tartalom, hanem a külső szépség diktált; minden ellen, amit - erről még majd sokat kell beszélnünk - a színházi álreneszánsz hozott létre; minden ellen, amit a régi színészek és szinháztudományi kutatók gyökereztettek meg, akik a színházat nem tekintették egyébnek, mint olyan művészetnek, amelynek ztam kell túlságosan emlékeztetnie az életre és olyan iskolákat alapítottak, amelyekben tanították, lényegében azonban megnyomorították a fiatalságot. Nos, ezek a színészek, akikben nem volt meg a ragyogó egyéniség, ők alaesonyitották le ezt a művészetet a silány teátrálitáalg.

És a Művész Színház, amely fellépett ez ellen a művészet ellen, megőrizte szeretetét, odaadását és tiszteletét a színészi egyéniségek leglényege iránt, s igyekezett megtalálni annak -medrét is, amit romantikának lehet nevezni. Stockman miért nem romantikus?! Nagyon messzire is elmehetünk; maga Sztanyiszlavszkij miért nem romantikus, ő maga, egészében, teljes életében?! A legtisztább romantikus!

ügy gondolom, nincs messze már az idő, amikor a romantika szó is eltűnik a színházi szótárból. Most azonban még azok az emberek, akiket gyönyörködtet ez az elavult, hazug forma, amelyről beszélek, kritikátlanul, meggondolatlanul tovább viszik az iskolákba s még a rádióba is be akarják csempészni. Hallgassák csak meg, hogy időnként a- V? -