Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
Feljegyzések a színészi alkotásról
Megérteni még nem azt jelenti,hogy megragadtuk, felismertük. De ha felismertük is, ez még korántsem azt jelenti, hogy meg is tudjuk valósítani. Menjünk tovább. Megtalálni és végrehajtani a próbákon még nem azt jelenti, hogy megszoktuk ezeket a fogásokat, mert amikor a próba átkerül a szinpadra, a megtalált közérzet szétfoszlik a szerep egyéb nagy feladatai között. Megtalálta a szinész a szinpadi próbául a közérzetet - és még ez sem minden, mert amikor beöltözik és kifesti magát, valami fontos megint elszállhat. Egyébként nemcsak az én tapasztalataimból, amelyeket az utóbbi előadásokon szereztem, hanem más rendezők véleménye szerint is megállapítható, hogy a helyesen megtalált közérzet valósággal csodákat tud tenni. A színpad váratlanul élettel telik meg, az alak váratlanul világossá, élővé válik... A romantikus és a realista színházról Az az érzésem, hogy az erről a témáról folytatott beszélgetések, viták és megbeszélések során rém sok feleslegeset, meggondolatlant, történelmileg megalapozatlant mondanak az emberek. Mintha úgy tekintenék a kérdést, mint két tökéletesen különböző, majdnem hogy merőben ellentétes művészetet, másfelől pedig meg akarnák találni két, semmi szin alatt össze nem olvasztható színházi jelenség szintézisét. Ezeknek a vitáknak és beszélgetéseknek során a legnagyobb és a legtöbb figyelmet a Művész Színház és a Kis Színház, mint az állítólagos ilyen és olyan irányzat képviselője művészetének szenteli. Itt aztán szüntelenül azt hangoztatják, hogy a Művész Színház nem képes Shakespeare-t játszani, hogy realista útja olyan zsákutcába vitte, amelyből nincs kiút a romantikus szinház felé. Amikor példákat hoznak fel a romantikus szinház demonstrálására, színészek vagy előadások- 39 -
