Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
A Moszkvai Mindenki Számára Hozzáférhető Színházról
g. Műsorterv és végrehajtása Milyen a "mindenki számára hozzáférhető" szinház? Mik a művészi feladatai? Hogyan értsük a "mindenki számára hozzáférhető" és a "népi" fogalmát? Ezek a kérdések mindmáig sok különféle értelmezést kaptak. Egyesek arról beszélnek, hogy valamiféle különlegesen népi vagy szűk értelemben vett hétköznapi müsorpolitikára van szükség. Mások a "mindenki számára hozzáférhetőség" fogalmát rikító, a tömeg vad és elmaradott ösztöneire alapozott, szerelmi jelenetekkel telitüzdelt müvek propagandájával azonosítják. Megint mások a mély értelem és életigazság nélküli tündérjátékokat helyezik előtérbe. Újra mások szükkörü irányzatosságot, irodalmi értékek nélkül az erkölcsöt prédikáló darabokat tartanak szükségesnek. És igy tovább. így van ez? A mindenki számára hozzáférhető színház müsorpolltikáját külső érzelmeknek kell mindenáron befolyásolniuk? Mindezt főként az a törekvés szüli, hogy hízelegjenek a tömeg fejletlen Ízlésének. Közben pedig a műsorterv összeállításának és színpadi megvalósításának mércéje éppen ellenkezőleg a legfejlettebb mai néző igénye lehet csak. A mindenki számára hozzáférhető szinház műsortervéből ki kell küszöbölni mindent, ami a drága és erotikus müsortervü színházak közönsége bizonyos részének kifacsart Ízlését szolgálja, vagy a hazugság jegyét hordja magán, mindent, amit nem hat át az élet igazságának egészséges érzése. Osztrovszkij, Gogol, Gribojedov, Piszemszkij vígjátékéi és drámáit Puskin és Alekszej Tolsztoj tragédiái ; Shakespeare tragédiái és vigjátékai és Molière bohózatai; végezetül bizonyos mai orosz és nyugati színdarabok - mindez olyan széleskörű és friss anyaga a színpadi alkotásnak, eszméik olyan világosak, mélyek és életszerüek, hogy a legcsekélyebb szükség sincs rá, hogy valamiféle mellékes, müvészetellenes céllal a közönséges melodrámáihoz, a rikító tündérjátékhoz vagy a célzatos életképhez folyamodjunk.- 15 -
