Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Színházunk arculata

A tapasztalat bebizonyította, hogy az énekes ezen a területen éri el leginkább a helyes színpadi közérzetet és hogy gyakorlatban teljesen alaptalannak bizonyultak egyes énekesek aggodalmai, hogy itt elvesztik hangszinük szépségét - persze ha az énekes hangja nem olyan fekvésű, hogy más hanggal énekel és sással beszél.

De mint a klasszikus operáknál, itt is nagy zavart okoz a szövegkönyvek tömény silánysága. Mintha szerzőik azt a feladatot tűzték volna maguk elé, hogy minél kevesebb értelme legyen szövegűknek. Ostoba bonyodalmak és még ostobább kibonyolódások.

És kész sablonok a nevetésre is, a lirára is.

És valami tudatos csökkentése a művészi Ízlésnek. Igaz, a tehetséges könnyűzene szövegkönyvének megnemesitésére irányuló támadásokra a régi operettek védelmezőitől gyakran ezt halljuk: "Ó, ne vegyék el tőlünk ezt az összezagyvált, de vidám limonádét!"

lo. A zenés «z-inhfz színésze. Mekkorát álmólkodnék a régi opera hive, ha megmondanám neki, hogy a mi színházunkban a muzikalitás, mint egyéni tulajdonság, még kívánatosabb, mint odaát. Minthogy énekesünk a színpadon a pszichológiai vagy életbeli képmás feladatának él, figyelme szakadatlanul megkettőződik a külső tárgy között,amelyről énekel vagy amellyel jelenete van és a hangja között. Emellett gyakran nem gondol többet énekére, mint amennyit a beszélő gondol a szavakra: énekhang.ia az élő szóval el-^Auber, Daniel-Francois /1781-1871/ francia operaszerző, legismertebb művei: A portiéi néma, Pra Diavolo, Manon Lescaut.

^Strauss, Richard /1864-1949/ kiváló osztrák zeneszerző.

^Delibes, Leo /1856-1891/ francia opera- és balettszerző. Ismertebb müvei: Coppélia, Lakmé.- 115 -