Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Színházunk arculata

A Traviatát nagy lépésnek tartom a zenedrámák legtö­kéletesebb bemutatásához vezető utón. A zene itt határo­zottan mindent átfog, ami a színpadon történik, egyben azonban mélységesen egybeolvad a szereplők drámájával. Mintha egy és ugyanaz volna a zene szépsége, dinamizmusa, minden árnyalata és a színészek minden pszichológiai moz­gása, minden belső emberi feladata. /Ebben az előadásban az volt a tervem, hogy még a zenekart is harmonikusan beleillesztem az összképbe, ehhez azonban arra lett volna szükség,hogy a zenészek kotta nél­kül tudják eljátszani szólamaikat... Próbálja csak meg va­laki rászorítani őket.../ 9. Színházunk műsortervét három területről állitjuk összes a/ Szovjet zenés színpadi müvek. /Szándékosan nem nevezem őket operáknak./ Ez a legfontosabb,a legérdekesebb és természeténél fogva a legközelebb áll a korszerű szín­házhoz. És a leghálásabb is színházunk művészi feladatai­nak megvalósitása szempontjából. Az ilyen bemutató megteremtésének legjobb feltétele­it a színházon belül teremthetjük meg a zeneszerzőnek és a szövegírónak a rendezővel, a karmesterrel, a díszletterve­zővel és a művészeti vezetővel végzett közös munkája so­rán. Ez volt az eset Hrennyikov operájánál. Baráti talál­kozókon az ilyesfajta színházi előadás valamennyi problé­máját meghánytuk-vetettük és elértük, hogy valamennyi elem harmonikusan olvadt egybe a zene vezető szerepének megtar­tásával . b/ Régi /klasszikus/ operák. Ezen a területen igen csábitó a nagyszerű zene és a jól énekelhető anyag. Van itt azonban sok minden, ami szemben áll színházunk külön­leges feladataival.- 113 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom