Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Színházunk arculata

vésszel, a balettmesterrel, a zenéből termett és kialakulása után egységként olvadt össze ismét a zenében.

7« Egyik operában Csajkovszkij BocakorAt készítették elő. Az előadás stílusának meghatározásánál a zenei értelmező azt állította, hogy a zenét fantasztikum hatja át és ennek megfelelően az előadásnak is fantasztikusnak és meseszerünek kell lennie. Értelmezését Csajkovszkij operájából vett meggyőző részletekkel támasztotta alá. Az előadás szervezője viszont azt vetette ellene, hogy ő nem tudja elképzelni Gogolt a realitástól elszakadva. Több napos vita után megtalálták a megoldást /igaz, harmadik személy közbejöttével/* Gogol meséjének egész bája, minden nénisé£e éppen a fantasztikum tökéletes realitásában rejlik. Az ördög valóságos lény, a boszorkány olyan menyecske, amilyet bármilyen kunyhóban láthatni, az ördög le tudja szedni a holdat és a gallérja mögé dughatja, Vakula Pétérvárról odaröpülhet az ördög hátára és bekerülhet a palotába. A legvalószinütlenebb események a legreálisabb dolgok közepette mennek végbe. Ezért az operát mélységesen naturális realitással kell szinre vinni - fantasztikus átváltozásokkal. Hég azt sem szabad elfelejteni közben, hogy az egészet szerelmi lira hatja át.

Sernek határozat. Sajnos azonban végeredményben sem az egyik, sem a másik nem lett belőle. Méghozzá olyan okokból, amelyek épp olyan váratlanok, mint amilyen közönségesek: a rendező a realitást banális, operai, a "színpadiasság" fegyvertárából vett fogásokkal és anyagokkal igyekezett megeleveníteni. Az egész helyzet, mint ahogy a színészek egész "játéka" sem a reális, sem a fantasztikus elemekben nem különbözött egy hajszálnyit sem mindattól, amihez a néző általában hozzászokott már minden más operaelőadásnál. Néhány hangsúlyozott apróság sem mentette meg az előadást a megszokott operai színpadiasság benyomásá- Ili