Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

Szűresh Avaszthi

A NÉPI DRÁMA FORMÁI ÉS MÓDOZATAI ÉS ÉRTÉKÉÉ A MAI SZÍNHÁZ SZEMPONTJÁBÓL

Az indiai népi dráma egyféléi a klasszikus színháznak sok szinpadi és drámai hagyományát képviseli; másfelől a legfestőibb középkori "revüszinház" örököse. így értékes művészi anyagot nyújt az indiai színházművészeti hagyomány rekonstruálásához. Figyelembe véve a klasszikus és a modern drámai hagyomány közötti évszázados szakadékot, annál jelentősebbé válik szerepe az ország színháztörténetében. Eltekintve dokumentációs értékétől, hiszen művészi vonatkozású adatokat nyújt a színházi hagyomány és a színháztörténet rekonstruálásához, élő és életerős színházat képvisel, amelynek szakmai rangja van és széleskörű közönséget szórakoztat. Jellege dinamikus. Néhány évszázados történelme folyamán állandóan változott, hogy a kontamináció, keveredés és újjáalakulás folyamatai révén mindig alkalmazkodjék az uj társadalmi-kulturális helyzetekhez. Minden népi művészetből tartalmaz elemeket - zenét, táncot, pantomimet, verselést, epikai és ballada! előadást, festő- és szobrászmüvészetet, vallásos és ünnepi látványosságot és különféle diszitő művészeteket s kézműiparokat. A nép ünnepélyeit, szertartásait, meggyőződéseit és társadalmi szokásait tükrözi. Mély vallásos összefüggései és mellékzöngéi vannak, de élesen tükrözi a társadalmi és helyi életet és bizonyos állandó értékeket is.- 161 -