Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

az ostobát, a gyengédet és a durvát. Játszanak, karattyol­­nak és énekelnek, úgy hogy a közönség nevettében a térdét csapkodja. Az előadás először megzavarja a nézőt, mivel az em­beri természet különböző oldalait akarja egyszerre kielé­gíteni. Sárga, cinóbervörös és zöld maszkok bámulnak egy­másra nagy fekete szemekkel. A maszkok nem annyira bonyo­lultak és nincsenek olyan gondosan kidolgozva, mint a ki­­nai operánál vagy a kathakali-3zinésznél. A mozdulatokban nincs meg a balerina könnyed lendületű pillangó-lebegese, vagy a kathak-táncos bonyolult lábmunkája. Mindent az egy­szerűségre alapoznak, olyan mesterek elgondolásai szerint, akik tisztában vannak az egyszerű vonalak és a töretlen szinek erejével. A játék újszerű, eleven és ugyanakkor ősrégi, ötle­teit és ihletét báboktól, állatoktól és madaraktól meriti. Ki az alkotója ennek a táncdrámának? Santi Bardhan 1952-ben egy faluban alapította meg a Kis Balettet /The Little Ballet Troupe/. Ennek a társulat­nak a magvát négy vagy öt tehetséges munkatárs alkotta - egy zenei vezető, két népi táncos és egy rajzoló, akik már korábban is együtt dolgoztak Santi Bardhannal. Csatlako­zott még számos lelkes munkás, csupa analfabéta, akik az­előtt sohasem játszottak vagy táncoltak. Gyakorlott tánco­sok hiányában Santi Bardhan kénytelen volt uj táncfonaák­­kal kísérletezni. A marionettek mozdulatai, a maguk egy­szerű és erőteljes gesztusaival, ösztönzést adtak a prob­léma megoldásához. Nyolc hónapig tartó munka után Santi Bardhan bemutatta a bombayi közönségnek a Rama.iana cimü táncdrámát. Az előadás a mese varázsával rendelkezett. Változatosság, mozgá3, szin és humor kapcsolódott össze benne. Uj érdeklődést ébresztett népi színházunk iránt és nyomában uj állandó szin ársulatok keletkeztek. Az ötletdu3, zseniális táncos halála tragikus volt. 195^-ben halt meg, miután a Pane sat a ntra cimü régi mesès­- 127 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom