Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

abhinaja nyelvét a városokban megértsék, .a társulat Hema Keszarkodihoz hasonlóan gyakran folyamatos angolnyelvü magyarázatokat adott. Ezáltal a tudatlan városiak valóban belekóstolhattak a klasszikus táncba és azt Ínycsiklandónak is találták; a müveitek és a szakemberek azonban kényelmetlenül érezték magukat. Az indiai táncnak önmagában véve is elég kifejezőereje van, és nincs szüksége az elmondott szöveg aláfestő szerepére.

Tagore is alkotott élete utolsó húsz esztendejében táncdrámákat, amelyeknek maga irta zenéjét, szövegét és a rendezést is ö látta el. Ezek közül különösen kiválik a Csitrangada. a S.iama és A kártyák birodalma.

A Csithangadát régi, Csitra cimü színmüvéből alakította táncdrámává. Amikor a költő 1936-ban egész Indiát bejárta vele, unokája, Nandita alakította a hősnőt.

A S.iama. ez a régi buddhista legenda, egy bajadér életét mutatja be. Egy buddhista vándor halad át a városon. A király palotájában lopás történt. Az idegent elfogják. Sjama egy éjszakai tivornya után erkélyén áll és meglátja az utcán az arra haladó csinos ifjút; Beleszeret, és egy régi udvarlója segítségével, aki magára vállalja a bűnt, sikerül éjszaka bejutnia a börtönbe és kiszabadítania a budflhistát. Az udvarlót felakasztják. Sok év elteltével a nő bevallja mindezt a buddhistának, aki eltaszitja őt magától. Lelkiismeretétől űzve, a bajadér kolostorba vonul, a buddhista pedig belepusztul vágyódásába.

Az 1934-ben irt A kártyák birodalma a szűklátókörű, kasztok által kormányzott hindu társadalom groteszk szatírája. A király, a királyné, a királyfi megannyi kártyafigura és úgy mozognak, mint a marionettek. A nagy költő-filozófus a Szutradhara szerepét tölti be, aki kezében tartja a fonalakat. Az allegória szikrázik a csufondáros humortól .

Tagore balettjeiben a zene, uralkodik. Ez a muzsika oly plasztikus, hogy körvonalait szinte tapinthatónak- 123 -