Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

A klasszikus nyugati balett többnyire egy elegáns szerelmest és egy tartózkodó leányt mutat be, a tánckartól körülvéve.idillikusán lirai környezetben. Minthogy rendeltetése az arisztokrácia szórakoztatása volt, világi jelleget öltött.

Az indiai táncdráma ezzel szemben a mitológiában és a vallásos történetekben gyökerezik és mélységes lelkiszellemi alappal rendelkezik.

Egyes nyugati rendezők, akikben különös előszeretet élt a festészet, a diszletezés vagy a zene iránt, gyakran alárendelték a táncot a festészetnek vagy a zenének. Djagilev hires 1911-es Petruska-elöadásában Renoir díszlete Párizs szenzációja lett. A nyugati balett költséges, pompás kiállítása szöges ellentétben áll az indiai balettével, amely többnyire fekete függöny vagy vallási motívumokkal diszitett sárga és cinóbervörös háttér előtt táncol. Európában gyakran készülnek balettek jelentős zenemüvekre. A Szilfidekhez /Fokin koreográfiája/ Chopin zongoramüveit használták fel és a Karnevál /1910/ koreográfiáját Fokin Schumann, zenéjére készítette. A harmincas években Massine koreográfus Előjelek cimü müvét Csajkovszkij V. szimfóniájára építette fel. Sok esetben a szimfóniák diktálták a tánc mozdulatait, úgyhogy az a zene szines, ritmikus aláfestésévé vált.

Indiában nincs olyan zene, amelyre a balett felépülhetne. A klasszikus táncban a mozdulatok és a zene együtt jöttek elő a múlt homályéból. Az uj balettek elsősorban a tiszta táncon alapulnak; a zenét és a kiállítást csak később fűzik hozzájuk. Az egyetlen kivétel Tagore, aki előbb a zenét komponálta meg és azután alkotta meg hozzá a táncokat.

Az indiai balettben a koreográfia művészete még nagyon fiatal. A klasszikus táncmozdulatok a legpontosabban le vannak Írva, de a szereplők csoportosítása és összjátéka nincs lerögzítve. A szinészre, illetve táncosra van- 117 -