Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

Mara története. A bábok kicsinyek, könnyűek és nagyon moz­gékonyak. Mint minden művészet, a bábszínház Is évszázados Csipkerózslka-álaot aludt és csak a falvakban élt. A nép színházát, festészetét, táncát és zenéjét csak nemrégiben fedezték fel újból, hogy bizonyos módosításokkal és csi­szolásokkal rekonstruálják és visszavigyék a városokba és nagyvárosokba. Ezzel szemben a bábszínház még mindig fő­ként a falvakban és a kunyhókban él. A harmincas években, az indiai művészet námzeti új­jászületése folyamául Udaj Sankar volt az első, aki az in­diai népi táncot megismertette a nagyvilággal. Mint alkotó koreográfus, sokat tanult a marionettszínházt61. Néhány balettjében emberek játszanak bábszerepet, a táncosok úgy mozognak, mint a marionettek. A bábjátékra jellemző, hogy különböző dobokon kívül, amelyek mint fő hangszerek kisé­rik az előadást, az emberi hangot is zenekarként használ­ják» egy férfi szájával mindenféle visító, csipogó zajt rögtönöz. A táncoló embereknek táncoló bábokká való átvál­toztatását Santi Bardhan, a "Kis Balett" megalapítója tö­kéletesítette tovább. Bemutatott egy a Ramaianán alapuló igen hosszú táncdrámát, amelyben álarcos táncosok bábsze­repet játszottak. Ezzel az újfajta felhasználással alkotó­­an tudta értékesíteni a bábszínház hagyományát. Tavaly Bombayben egy szinészbarátomtól azt az érte­sítést kaptam, hogy szívesen látnak egy észak-indiai 'falu­si társulat marionettelőadására. Későn érkeztem Andheribe. A szabadtéri színházhoz vezető utón harsány nevetés áradt felém. Egy banánfa alatti kis dombon ült a bábjátékos, mi­niatűr színpadával. Az előadás már megkezdődött. A szom­szédos filmstúdiókból nagy tömeg sietett oda, színészek, rendezők, színésznők és düblőzök. Cipészek, kertészek, boltosok, mosóemberek és utcaseprők ültek a gyepen a szín­pad körül. 111 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom